A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-05-01 / 5. szám

2/8

pápua papszentelés

Waima festőién szép falucska. Két hosszú, egymással szembe néző

házsorból áll; a házak bambusznádból vannak Meleg fogadtatás s padlójuk magas cölöpökön a föld felett kezdődik. Köröskörül sudár kókuszpálmák. A házak között az "utca" tulajdonképpen hatalmas szabad terület (25 méterlehet a szélessége, 400 a hossza) s fekete homok takarja, amilyet Tahiti egyik-másik tengeri fürdőhelyén láttam először. Fiatal asszonyok ülnek körben, kókuszdiókon. Nem messze tőlük telje sen feketébe öltözött öregek, a falu özvegyei. Egyszercsak öt harcossal találom szemben magam; színes festékkel van kúpingáivá egész testük, gyönyörű madártollakból van a sisakjuk; a nyakláncuk súlyos lehet: kutyafogakból és egy hatalmas vaddisznóagyarral; egyébként csaknem teljesen ruhátlanok s lándzsáikkal ugrálnak körülöttem.

Kicsit bizonytalannak érzem magam; mit kell tennem? Egy pillanatra átszalad az agyamon, miféle "keresztény" faluba kerültem ? Aztán úgy döntök, hogy nyugodtan egy helyben állok, hagyom hogy tovább ugráljanak körülöttem. Egy kis ideig még körültáncolnak, lándzsáikat döfik felém, aztán elkanyarodnak.

Korántsem értek azonban még véget a meglepetések. Ahogy tovább

megyek, észreveszem, milyen kö- "Megtámadják’' a körmenetet rülményesen tetováltak a testek.

Egy tucatnyi fiatal lányt látok, ők kelyheket tartanak a kezükben; egyikük egy nagy papírdobozt s ahogy a falu népe elmegy előttük, ki-ki egy-egy fehér kisostyát vesz ki a dobozból s teszi be a kelyhek egyikébe. Ez lesz tehát a felajánlási körmenet... A lányok arca sárgás festékkel van bekenve, háromnégy vízszintes vonal az arcukon és homlokukon. Ami még feltűnik, az az, hogy úgy látszik nem kényszerítik őket manapság a hithírde- tők a "Mária-lányok" múlt századbeli olasz (és csúnya) fóldigérő ruháiba. Tollas nyakékeiken kívül szárított füvekből font mintás szoknya az egész öltözetük - meg ragyogó madártoll a hajukban.

De már el is kezdődik a szertartás. Az egyik oldalról dobok ritmikus dallamát hallom s közelít is már az ünnepélyes körmenet a törzsfőkkel, varázslókkal; lándzsa mindegyikük kezében s az ő arcukon is festett szimbólumok. Lassú menetben vonulnak a helybeli főnök háza előtt felállított bambusz-pódiumhoz, amelyen az oltár is áll. Az oltár mögött egy hatalmas (2x2 méteres) ősi pogány szertartásoknál használt táncfejdísz ragyog a napsütésben, csupa vérvörös pradic som madár tollából. Harminc teljes, kitömött paradicsommadarat számolok meg ezen a fejdíszen. A főnökök és varázslók kettős sorát a körmenetben mintegy húsz pap követi; a környékből össze