A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
Cser atya írásaiból 17 Ilyen keresztelő-miséről jöttem a templomtól a szobámig. Egy napos, szombat délutáni postámat bontogattam. Egy levél hazulról! Unokaöcsém és felesége jelentették, hogy második gyermekük meglátta a napvilágot. Arra kémek, hogy legyek a gyerek keresztapja. Unokaöcsémethatéveskorábanláttam utóljára. Feleségét csak fényképről ismerem. Keresztfiamat talán soha se láthatom. Mégis mélységes kapcsolat van közöttünk. A gondolat is érint, beszél, átkarol. Az imádság pedig egybekapcsolja Istenen át a lelket. Válaszul - a keresztelés misztériumához ért ujjammal - így válaszoltam, lélek-szemekkel nézve az új csecsemőre, szinte látva a templomban, anyja karján, apja mellett, egy pesti templom oltára körül, a hívők, az ország, a földkerekség egész élő emberiségének jelenlétében: " Az anyaméh zárt világából /~LI aki kiléptél a fényre, legyen az élet fényessége veledl Hitünkkel az életben gyertyát gyújtunk és bevezetünk Isten házának mélyébe - ahonnan nagyapákat temetnek, ahol fiatal párok fogadnak hűséget, ahol gyerekek és felnőttek az élet harcára edződnek, a Kenyér asztalához léptek, a bánat könnyében tisztultak, Imádkoztak és énekeltek Isten Fiával együtt élve át az Áldozat óráit. Mondj ellen velünk együtt a zavar, a sötétség, a reménytelenség, a gyűlölet, a tagadás, a Bűn Szellemének, mondj velünk "Igent” a teremtő és megváltó, a vigasztaló Istennek, aki által új életre születsz most a tisztító víz által, hogy lakóhelye, temploma lehess vendégednek és úti társadnak, testvérednek és örök Szülődnek, az Istennek.
