A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
18 Cser atya írásaiból Templom ember, hited tornyai érjenek az Egbel Templom ember, nyiss ablakot bizalommal és bátran a ködbe borult földre. A hit fénye szétoszlatja az árnyakat, és Isten nyelvén suttognak ott az élet sóhajai. Az ártatlanság ruháját adtuk rád, vigyázz reá, őrizd gonddal. A hit élő gyertyafényét adtuk kezedbe, ne engedd, hogy az élet viharai eloltsák. Áldásunk kísér és Imánk. Testben és lélekben fejlődj egész emberré, akiben talál kozlk és egyensúlyt lel az idő és az Időtelen, a múlandó és el-nem-múló, jelenvaló és örökkévaló. Adja az Isten kegye megértened, hogy öntudatod nemcsak magadnak fogadja majd a világot szívébe, de azért, hogy megértést, részvétet, segítséget és jóságot ossz szét embertestvéreid között. Míg örülsz és szenvedsz, köszönd meg Istennek életedet, adj hálát szüleidért és testvéreidért és tárd életed értékelt szét a világon, sugározd szét hited az életben, a szenvedés megtisztító értelmében, mosolyogd környezetedre a soha nem sápadó reményt és ahogy belélegzed a világot, szíved melegével küldd vissza mint Igazi szeretetet a földnek és az égnek." A levelet elküldtem. Néha arra gondolok, hogy vajon elteszik -e? Vajon elolvassák-e majd ennek a cseperedő életnek? Vajon majd
