A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-04-01 / 4. szám
150 szentbeszéd • kell nézni a kérdéssel: Miért kellett Krisztusnak szenvednie? Miért a szenvedés? Erre a kérdésre igyekezett megoldást találni Jób az ószövetségben. "Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre? Miért tettél céltáblának, úgy hogy terhe lettem önmagámnak? Miért nem törlőd el a vétkemet?" (7, 20} - Jób megoldása igen egyszerű. Elismeri, hogy vétkezett és igazságosnak tartja a kijáró büntetést. De hát a nagy Isten miért nem tud szemet hányni az ember hibái fölött? A mi századunkban Camus Albert foglalkozott több írásában ezzel a kérdéssel, főleg egyik igen jelentős munkájában: Szizifusz. Minden ízünk és porcikánk boldogság után vágyik és ennek ellenére szenvedés, háború, kizsákmányolás az osztályrészünk. Ki szabadította ránk ezt a pusztító erőt? Ha lenne Isten, nem lenne szenvedés. Életünk ugyanolyan küszködés, mint a ravasz és telhetetlen korintusí király élete, akit a görög mitológia istenei arra ítéltek, hogy egy követ a hegy tetejére gurítson - és amikor majdnem elérte célját, a kő visszaguruljon, hogy az egészet újra kezdje. Ilyen a mi életünk Camus szerint. Éppen ezért fogjunk össze, amennyire lehetséges, segítsük és vigasztaljuk egymást; tegyük így elfogadhatóbbá ezt az értelmetlen életet. Ha személyesen tesszük fel akérdést: Mi a rossz okozója a mi életünkben, rendszerint valaki mást, egy kívülállót, okolunk. Mi a rossz okozója az egyház életében 1974-ben? A haladók a maradiakat, a maradiak a haladókat fogják okolni. A megoldás tehát: Tégy úgy, mint én, akkor nem lesz félreértés, viszálykodás, széthúzás. Erre a válasz egyszerű lesz: Miért nem úgy teszünk, mint én akarom? A keresztény hagyomány azt tartja, hogy amit Isten teremtett, egészen, színig jó és az ember miatt jött a szenvedés, a baj, mert az ember rosszul használta - visszaélt a szabadságával. Isten szabadnak teremtett bennünket - ez annyit jelent, hogy bizonyos határok között mi határozzuk meg a jövőnket, hogy mit csinálunk életünkkel. Isten nem úgy helyezte el az embert a világban, mint valami nagy gép kis kerekét, hanem úgy, mint a világ építőjét és fejlesztőjét. Szabadság annyit jelent, hogy Isten szerszámokat adott a az ember kezébe - kalapácsot és vésőt - hogy alkosson. Ez azt jelenti: hogyha szorgalmasan dolgozik, remekművet készít - és azt is, hogy elronthatja a remekművet és selejtet produkál. A legjobb szob