A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-04-01 / 4. szám

sxenfbeszéd .

15/

rász műtermében is sok munka, "szenvedés" által készül a remekmű. E mellett a műhely tele lesz forgáccsal vagy kőszilánkkal - attól függően, hogy mivel dolgozik - és azáltal, hogy lefarag és eldob részeket. A formátlan tömbből készíti el a szobrot. Az ember legyőzi az anyagot. "Szenvedése" és munkája által formálja és remekművé alakítja. A hatalmas erejű szelet vitorlájába fogta, hogy hajókathajt- son. A föld mélyében rejlő olajat kikutatta, hogy azzal fűtsön és gépeket mozgasson. Most azon töri a fejét és azon "szenved", hogy az atomban lévő rettenetes erőt felszabadítsa és ezt használja élete megjavítására. Mennyi "szenvedésre" és munkára hajlandó az ember, hogy célját elérje az anyagi világban!

Társadalmi életében szintén hajlandó áldozatot hozni, hogy célját elérje. Gondoljunk a gyarmati népek vezetőire, akik vállalták a börtönt, számkivetést és nélkülözést azért, hogy a szabadságot biztosítsák népüknek. Mennyi szenvedésre vállalkozik a szülő gyermekéért? Az ember hajlandó nélkülözni és szenvedni, hogy abból nagyobb j ó származzon.

Krisztus is ezért vállalta a szenvedést. Mint Isten hírnöke jött és azt hirdette, hogy mindannyian egy Atya gyermekei vagyunk, és ezért testvérek. Becsüljük meg tehát egymást és viselkedjünk valóban úgy, mint jó testvérek. Éljünk valóban emberhez méltó életet, ami a szeretetre, önzetlenségre alapul és az örökkévalóságba vezet. Voltak, akik egyszerűen figyelmen kívül hagyták tanítását. Mások attól féltek, hogy megbolygatja a meglévő egyensúlyt. Ismét mások úgy vélték, hogy el akarj a ragadni tőlük a vezetőszerepet. Ezért összefogtak ellene - elvették szabadságát - hogy ne keltsen többé semmi zavart. (Isten nem veszi el szabadságunkat. Isten nem hallgattat el bennünket, még ha ellene szegülünk is. Hanem újra és újra elénk tárja az evangélium tanítását, hogy egy nap majd csak elfogadjuk.)

Krisztus szenvedése és halála hangosabban hirdeti üzenetét, mint élőszóval való tanítása. Ismét Camust idézem (The Fali), aki azt mondja, hogy addig nem lehetünk biztosak abban, hogy az ember őszinte vagy sem, amíg azt nem látjuk, hogy valaki hajlandó életét adni meggyőződéséért. (V.ö. "Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. " Jn. 15,14) A názáreti Jézus nemcsak szónokolt, hanem amit mondott, azt életével igazolta. Halálosan komoly volt a tanítása és azt akarta, hogy mi is halálosan komolyan vegyük. Ezért halt meg. A meggyőződéséért. Amikor meghalt, szavai új erőt kaptak, új és mélyebb értelemmel telítődtek meg: Valóban