A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
Cser atya írásaiból III Most pedig Isten áldja és sok szerencsét! ■ Vagy egy jő hónap múlva ismét beállított Karikás Albertné papjához. Mint afféle egyszerű falusi asszony, gondolta, hogy valamiképp illenék meghálálni a jótéteményt és egy szakajtó szép nagy válogatott tojást tett az iroda asztalra.- Ne vegye rossz néven, plébános úr, egy kis fizetség az uram kigyógyításáért.- No ne mondja! Hát sikerült?- Mi az, hogy sikerült! Azóta úgy alszik, mint egy ártatlan bárány. De hogy nekem nem jutott eszembe! Pedig anyánk, Isten nyugosztalja, mindig mondogatta, mikor kicsinyek vótunks aki este sokat eszik, éjszaka bivallyal álmodik. A lőcsfalvi pap pedig hálás szívvel gondolt vissza "Samú bácsira", volt filozófia tanárára, hogy ilyen praktikus filozófiai oktatást adott, mely ha igen későn is, de hasznos gyümölcsöt termett. Fel is tette megában, hogy ő is, hálájának jeléül, holnap egy szentmisét mutat be érte s ha Samú bácsinak már nincs rá szüksége Isten irgalmából, hát más rászoruló lélek javára fordíttassék... Cseii atya (iiásaibóí: jz úszómedence körül társa- Ln ság verődött össze. A gyerekek beugráltak a vízbe, lapdáz- tak és száraz bőrünkre paskol- ták a vizet. Az asszonyok - legtöbbje fiatal - a játékos gyerekekre pillantva feszes fürdőruhájukat i- gazgatták és szemrehányó tekintetet vetettek ránk. Unalmas lehetett a beszélgetésünk és sértő a közönyünk velük szemben. A vendéglátó, a Post College szociológus tanára, kollégáit látta vendégül. A szót éppen egy koreai tanár, aki antropológiát tanított a Stoney Brook egyetemen - vitte kimért keleti hangsúllyal.- Szerintem - állapította meg - kétféle egyetemi tanártípus létezik, legalábbis a mi környékünkön. Az egyik típus fölkészült, hajat nyírat, nem jár rongyos és szennyes ingben és nem igyekszik az e- gyetemisták népszerűségét megnyerni. Tud irányítani, ismeretet köA gyűrűs kéz.
