A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-03-01 / 3. szám

112 Cser atya írásaiból zölni. A másik típus nem felkészült, kevés a tárgyi ismerete, vállig engedi nőni fésületlen haját és úgy öltözik, mint azok a hallgatói, a- kiknek népszerűsége után lohol. így aztán - összegezte véleményét - ahogy a hallgatók fele nem való egyetemre, úgy a tanárok fele sem való a tanárságra. Ez a megállapítás egy hosszú diszkurzus eredménye volt. Ab­ban az időben sok nyugtalanság, tüntetés, törés-zúzás, lövöldözés rázta meg az amerikai egyetemek életét.- Fegyelem kell az akadémikus diszciplínákhoz - zárta le a té­mát a koreai professzor. - Fizikai, akarati, szellemi fegyelem. - Ezzel felállt, körülnézett és a lenyírt fűre hajolva fejére állt és sza­bályosan lélegezve, lehúnyta szemét. Fölálltam én is és mellette ugyanúgy fejreálltam, lábamat ki­nyújtva.- Te is jógázol? - kérdezte.- Csak itt—ott. Ha fejfájást érzek, öt percig fejemen állva, a vér odatódul és úgy látszik, kapok ott annyi oxigéntöbbletet, hogy el­múlik a fejfájásom. Amint így a fordított világra nyitottam a szememet, meglepett, hogy köztünk a legfiatalabb, nyúlánk, magas pszichiáter élesen figyel. Amint a kávét hozták, mellém telepedett.- El kell mondanom neked valamit a praxisomból. Az egész délutáni idő alatt hallgattam és figyeltem a kollégákat. Te vagy az egyetlen, aki hívő ember vagy. A többiek mind vagy ateisták, vagy agnosztikusok, ami nem túlnagy különbség. En is hitetlen vagyok, bár ne lennék. Gyerekkoromban sok mindenben hittem, Istenben is. De ez régen volt. Amit mondani akarok, ez: a praxisomban mindig jobban boldogulok a hívő emberekkel, mint a hitetlenekkel. Ahívőem- berben van legalább egy támpont, a hite, amibe fogóznom lehet és a- mint sikerül ráirányítanom arra, hogy betegem is kapaszkodjon a saját hitébe, már útnak is indult zavarai kiküszöbölésére. Az orvos­ság segít, az analízis jót tesz, de a beteg akarata megindult, meg a- kar gyógyulni és ez már félűt a gyógyulás felé. Ezen beszélgetve egyre jobban belebonyolódtunk hivatásbeli ta­pasztalataink kicserélésébe. Barátom észrevehette, hogy nagyrabe­csülöm az orvosokat, hivatásuk minden ágában. Végeredményben rokon-szakmában dolgozunk: az embertársakkal és azok legmélyebb

Next

/
Thumbnails
Contents