A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-03-01 / 3. szám

szentbeszéd 101

Minden plébániának, mindenegyházmegyénekbekell kapcsolódnia ebbe a hithírdetői hivatást ébresztgető, melengető, megvalósuláshoz segítő munkába. A hivatások hiányára nem a csoda az orvosság; a hivatásokban gazdag időket sem lehet egyszerűen az isteni csoda javára írni. A hivatás végeredményben kétségtelenül Isten misztériuma, ez a titok azonban - mint annyi minden más - az ember jó szándékával, jóakaratú közreműködésével kapcsolódik egybe.

Minden kornak megvan a maga sajátos lelki igénye és problémája, amelynek megoldásához egyrészt Isten segítségét kell kérnie, másrészt tevékenyen közre is kell működnie a kiút keresésében. A hivatások, a missziós hivatások problémája a mi korunké. Márciusi imaszándékunk nemcsak arra figyelmeztet tehát, hogy ezért a nagy ügyért buzgón imádkozzunk, hanem arra is, hogy megtegyük a "ma- gunkét" ügyesen és találékonyan e nagy cél érdekében.

Babos Istvánt

SzentbeázéA- templomtalan magyaroknak

ester, melyik a főparancsolat?. .." - "Szeresd Uradat, Istenedet... Szeresd felebarátodat. .. " (Mt. 23,36) Ezt a két parancsot tette egész vallási életünk alapjává Jézus Krisztus úgy, hogy az Istenszeretetünk embersze- retetünkben kell, hogy megnyilvánuljon; "...aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne. "(l.Jn. 4.17) Amikor nagy buzgóságot érzünk, fogadkozunk és igyekszünk is megőrizni a főparancsot teljes e- gészében, de hamarosan rájövünk, hogy nem olyan könnyű Istent és embert szeretni. Lelkesedésünk alábbhagy és lassan kikötünk a ”félparancs" mellett - vagy Istenre, vagy embertársainkra irányítjuk figyelmünket. Kétségtelen, hogy így könnyebb "kötelességtudóan" élni. A kérdés azonban az, hogy helyes-e így élni? Helyes-e így értelmezni a főparancsot azok részéről, akik kereszténynek vallják magukat? Mielőtt erre válaszolnánk, nézzük meg, milyen kép tárul elénk azok részéről, akik a '^félparancsot" teszik egész életük vezércsillagává.

(Isten mindenek előtt.) Ki az igazán jó ember? Az, aki Isten parancsait követi. Ez a csoport elkövet mindent, hogy "jóban legyen az Istennel". Templomba járó, udvarias és segítő azokkal szemben,