A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
102 szentbeszéd akik őt segítik. Néha még a nálánál szerencsétlenebbeken Is megakad a szeme és egy-egy jó szót szól vagy alamizsnát is ad, mert ezáltal növeli érdemeit az égben. Másszóval, szereti embertársait, de csak az Istenért. Különben meg van győződve, hogy önmagukban véve nem érdemlik meg, hogy egyáltalán rájuk is gondoljon a "tisztességesebb" ember. Az igazi "jó" emberek csoportja igen kisszámú, és csak azok tartoznak ehhez a csoporthoz, akik vele együtt gondolkodnak, éreznek és cselekszenek. Ha valaki egy kicsit is hibáztatná őket, azt ellenségnek tekintik, és mivel ők Isten választottai, Isten és ember ellenségének. Szent Lukácsnál olvassuk (13,14), hogy igyekezzünkbemenni a keskeny kapun. Talán ez az imádságos, kötelesség- és tisztességtudó, magát mindenkinél különbnek tartó, Isten és saját jogait védő életforma a keskeny kapu? Úgy látszik nem - ez önmagában véve nem elég. Mert tovább azt olvassuk, hogy a ház ura, miután bezárta az ajtót, zörgetni kezdtek. '!Nem tudom, honnan valók vagytok! " - jött az elutasítás. "A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon tanítottál." Mi úgy gondoltuk, hogy barátunk vagy, és elvetsz? 'távozzatok egy szálig... Vannak utolsók, akik elsők lesznek és elsők, a- kik utolsók lesznek." (Embertársaink - mindenek előtt.) A második csoport - arra a kérdésre, hogy ki az igazán jó ember - azt feleli: az, aki embertársait gyakorlati módon szereti. Ezt a szeretetet meg is találjuk sok helyen, az egyházon kívül is. A különböző "izmusok" és emberbaráti egyesületek sokat tesznek, hogy embertársaik nyomorát megköny- nyítsék. (Sokszor büszkén mutatnak eredményeikre és mondják: Nem kell a templom küszöbét koptatni ahhoz, hogy valaki jó ember legyen. - Célunk nem az, hogy megvédjük a templombaj ár ókat, vagy hogy azt állítsuk róluk, hogy ők jobb emberek. Mindannyian többször elbot- lunkés szükségünk van bűnbánatra.) Két megjegyzést szeretnénk csak tenni a fenti szeretettel kapcsolatban. Az egyik, hogy az emberbaráti egyesületek szeretete sokszor nagyon is "válogatós". Csak a sajátját, a fajtáját, a hozzá hasonlót szereti és segíti, másokat viszont kizár szeretetéből színe, testalkata, politikai meggyőződése vagy fejlődési állapota miatt. Gondoljunk a magzatelhajtásra vagy arra a szégyen- teljes és igazán nem keresztény magatartásra, amelyik elveti az öregeket, és mivel hasznot nem hajtanak, nem gondoskodik róluk. A második megjegyzés, hogy az igazi, a mindenkit átölelő - vagyis keresztény - szeretet Isten ajándéka, a Szentlélek működése bennünk. Ezért kell azt nap-mint-nap kémünk imádságainkban és főleg, amikor a szentmisén résztveszünk.
