A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
Cser atya írásaiból 9 Elet sikolt valahonnan a mélyből, életed felszíne alatt egy titokzatos pont, ahonnan másfajta forrásvíz fakad. Az Elet Vize! Az időtlenség vize, a biztonság vize, a nyugalom vize, mely fölszakad és forráshangján ezt gügyögi: Elet. Már életed gondja ez az Élet kezd lenni. A többi életé, a magadból fölkívánkozó, a magadon túlmutató Életé. Sodrása éppoly e- rős, talán erőteljesebb már, mint a fölszinen vágtató halál patakja. Élet és halál csatázik benned. A felület és a mély vizei haladnak benned. Elmerülés és fölmerülés. Új egek magassága fénylik, ismeretlen poklok sötétje tátong. Üj vándorút ez? Mindenki vándora az életnek, a felületen vagy az élet mélységeiben. A nagyobb és több élet szomjúsága és éhsége erősödik benned. Már tudod, hogy nemcsak az Idő valóság benned és körülötted, de az Időtlen is. Nemcsak a múló, de a Múlhatatlan is. Nemcsak a jelenlevő, de az Örökkévaló is. Két valóság medrében fut életed patakvize. Erzéklő életed ablakain és ajtajain beáramló felület életed mélyén és a látható világ a- latt, fölött, előtt és mögött éppúgy valóság az a láthatatlan Erő, Egység, ami vezet, taszít, táplál, irányít abban és afelé, ami Maradandó és Múlhatatlan. Ének a z Isteni-Jelenlétről /inak aki hallásra ' J csökönyös-süket, nem hallja, mint zúgja világod a Neved. A tó is eléd terül, Lélek-arcod veti, sugárfényed a Lelked tükrén melengeti. Száll mint lágy nyílvessző szívünk imcr-nyila, a reggeli köd hófehér tömjén hódolata. Estéink Veled takarnak, Örök Lélegzeted: ringó fények Léted Templomában, tűzhet yeink áldozat füzei.
