A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
arccal Kína felé... 7 ben és engedelmességben, a barátságosságban, a mértékletességben és a bölcsességben nyilatkoztak meg. Az "egek"pedig az ősi kínai vallásos hagyományban az egek "urát", Istent jelentették. A "szabályok embere" pedigKonfúciusz volt (megh. Kr.e. 479-ben), a "bölcs", a- ki életében is, halála után is - aztmondhatni - a legnagyobb hatással volt a kínai lélekre. Az ő rendszere tulajdonképpen a "gyermeki kegyelet" eszméjének erkölcsbölcseleti rendszere. Szerinte a gyermek minden időben köteles tekintettel lenni a szüleire. Ugyancsak ez a gyermeki kegyelet kívánja, hogy az öregek halála esetén az ősöknek kijáró tiszteletet adják meg nekik. Az Egyház dogmáinak és hagyományainak egész sereg olyan erkölcsi vonatkozása van, amely nem idegen a kínai gondolkodásmód előtt sem. Krisztus maga is ilyen "legfelsőbb törvényhozó" s a kereszténység sem akadályoknak, hanem épp segítő eszközöknek tekinti az erkölcsi törvényeket a helyes élethez. A negyedik parancsolat nálunk is szeretetet kíván a szülők irányában s a Szentírásban nem egy helyen ennek bővebb kifejtésével is találkozunk, mint például a Példabeszédek könyvének a 13. fejezetében. A keresztény erkölcsi elvek is ésszerűségen alapulnak s nem egy pontjukban érintik is a kínai kultúra erkölcsi elveit. Volt egy idő, amikor Krisztust különösképpen mint a törvény alkotóját állították a hívő ember elé - abból a célból, hogy egyrészt az újszövetséget mint az ó folytatását, másrészt mint annak betető- zőjét mutathassák be. Régi korokból fennmaradt templomok mozaikjain láthatjuk Krisztusnak ebben a minőségében való ábrázolását. Amikor a jezsuita misszionárius, Ruggieri atya, 1584-ben az első kínai katekizmust készítette, annak jelentős részét az erkölcsi törvény fogalmának megvilágosítására szentelte. Azt állította, hogy az erkölcsi törvény első kihirdetése tulajdonképpen a törvénynek az emberi természetbe ültetésével történt (természettörvények) s ezt bőven és sikeresen fejlesztette tovább a kínai erkölcsi hagyomány. A második promulgációja a zsidókra bízott tizenkét tábla pozitív erkölcsi törvényeiben ment végbe, a harmadik és egyben utolsó pedig a keresztény erkölcsi törvényekben történt. Ez a legtökéletesebb, de előzményként feltételezi az előbbi kettőt. Még tovább ment. Azt állította, hogy a fejlett kínai erkölcsi törvények és a keresztény erkölcsi törvények tulajdonképpen azonos értékűek. Könyvét a kínai közvélemény szívesen fogadta, hiszen úgy fogalmazta meg mondanivalóit, hogy ők is megérthették s olyan értékeket tartalmazott, amit a kínaiak örömmel tettek magukévá. Napjainkban még a liturgia olyan terület, ahol kifejezésre jut
