A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-05-01 / 5. szám

I

ismeret és

im é s

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉKHOZ:*

Az egyhuzdklol «iz I »yhtíziu

«ura visszatekintünk a múltba, sok olyan fordulóra bukkanunk az

Egyháztörténetében, ahol a főszerepet - azt kell mondanunk - valamelyik helyi egyház játszotta. Helyi egyházon itt azokat a hívőközösségeket értjük, amelyek az ókor nagy városi központjaiban létesültek s amelyek mindegyike püspöki székének eredetét egy egy a- postol látogatására vezethette vissza. Hagyományaikban legalábbis ez volt a tudat. Az ókor nagy egyházi írói, az egyházatyák mind ilyen püspöki szék méltóságát mondhatták magukénak: Atanáz Alexandriában, Ambrus Milánóban, Ágoston Kártágóban, Krizosztom Konstantinápolyban. Az előttük élő püspöknemzedék pedig közvetlen kapcsolatban is élt az alapító apostolokkal, mint például Antióchia Ignáca Péterrel vagy Szmirna Polikárpja Jánossal.

Helyi egyházak a Szentírásban

Pünkösd élménye után az apostolok szétszéledtek. Egy régihagyomány azt tartja, felosztották maguk között az akkor ismert világot. így került Tamás Távol-Keletre, Péter (egy ideig tartó jeruzsá- lemi tartózkodás után) Antióchiába, majd Rómába, János Kis-Ázsiába (Efezusba), az idősebb Jakab a nyugati végek Spanyolországba, Simon és Júdás (Mezopotámia és Egyiptom után) Perzsiába, András Ázsián át Görögországba, Fülöp az északi részekre (Frígia és Szkí- tia - az európai orosz területek), Máté Etiópiába, Bertalan Örmény- országba. Haláluk után az általuk alapított egyházak energiájából ú- jabb egyházak alakultak. Pál apostolról tudjuk, hogy a Földközi tenger mentén járta az országokat s alapította egyházaikat.

A különféle helyi egyházak neve is megtalálható az újszövet* "Azért imádkozzunk, hogy a világegyház és a helyi egyházak viszonyát jobban megértsük és ezzel az Egyház életét élénkebbé és gazdagabbá lehessük."