A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

e leányból pap lesz...(?)

35

Franciaországban, Németországban, az Államokban és Ausztráliában ismert. New Yorkban a U.N. 0. mellett is van állandó képviselő]ük (jelenleg Frances McGillicuddy); ott is a nők jogaira figyelnek s az elmúlt években a nem szabadon kötött- és gyermekházasságok, a nőkön végrehajtott rituális műtétek, női rabszolgaság és a férfiakkal e- gyenlő munkabér ügyeiben interpelláltak eréllyel. Mivel az Alliance - más katolikus női szervezettel ellentétben - nem plébániai alakulat és a szokásos (férfi) vezetőlelkészt sem fogadja el, nem kap egyházi pénztámogatást és Rómában sincs konzultatív státusa sehol...

A beszélgetés ebben a körben könnyen a nőknek a papságból kizárt helyzetére terelődik. Most éppen Archbishop Sheenre "húzzák a vizeslepedőt". "Nevetséges - kezdi valaki egy Sheen könyvvel a kezében - hogyan magyarázza, miért nem lehetnek papok a nők." S olvasni kezd: "... mert Krisztus szerint az Ige a 'mag' s a ’magnak’ egyedül a férfi a hordozója. Az asszony, az egyház csak befogadja a magot és szeretettel óvja, neveli..." Mire Joan rosszmájúan megjegyzi: "Szegény jó érsek. Ő is egyike azoknak a népszerű ismeret- terjesztőknek, akik eredetiben soha egy művet végig nem olvastak. Különben rájött volna, hogy az öreg Mendel óta, 1865 óta, minden genetikus tudja, hogy a ’magnak’ a fele tőlünk, nőktől származik... " Joan itt kapcsol rá kedvenc témájára s hosszasan magyarázza, hogyan fosztották meg a középkor mitrás apátnőit területi egyházi hatalmuktól, jurisdikciójuktól (amely sokszor férfi kolostorokra s mindkét nembeli világiakra is kiterjedt) a reneszánsz Arisztotelészt bálványozókorában. Valaki nevetve meséli, hogy voltak olyan teológusok, akik egyszerűen azt mondták, ha lenne is az egyházban engedély a nők pap- pászentelésére, a szentelés valamiképpen "nem fogna" rajtuk a női természet "hiányosságai" miatt.

l/apjainkban a következő érveket szokták felhozni a nők pappá- ^ szentelése ellen. I.Az Ószövetségben az isteni rendelés szerint csak férfiakra terjedt ki a papság. 2.Az ősegyházban diakonisszák- nak mondott nőkről nem tudjuk ma már, hogy ez "szentelést" is jelentett-e. 3.Szent Pál kifejezetten a nők "alárendelt" szerepét említi az Fgyházban (v.ö. I.Kor.11,2-16 14,33-36 Ef.5,22-24 Kol.3,18 Tit.2,5 és Péter első levele 3,1-7). 4.A Genezisben és Pálnál világos a nő férfitől függő helyzete. 5.A megtestesülés példája (a második Személy férfiként jelent meg s férfi-pap lehet csak, aki nevében cselekszik). 6.Krisztus és az apostolok csak férfiakat választottak munkatársnak. 7.A kinyilatkoztatás egyik forrása, a hagyomány így férfi.papság mellett szól. - Az 5. és 6. érvet még további vizsgálatoknak kell alávetni, hogyanok pappászentelése ellen