A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
az egység útja 3 számú, hivatalos jellegű látogatása között egyik legfontosabb találkozása volt az első kapcsolata Athenagorásszal, a konstantinápolyi pátriárkával. A pátriárka úgy emlegette január 5-ének estéjét, mint "egy fényességes és áldott nap hajnalát, amelyet az eljövendő nemzedékek egyetlen Urunk és Megváltónk közös dicséretének és dicsőítésének kezdeteként tekinthetnek a szeretet, a béke és az egység szellemében". Kettőjük között közvetett érintkezés több volt az ezt követő években. Igazán jelentős azonban két személyes találkozásuk. Az egyik 1967. július 25-én a Szentatya istambuli útján, amikor a város görög negyedében, a Phanar-ban találkozott Athenagorásszal. A Szentatya itt tette azt a kijelentést, hogy az egyházak főinek és hierarchiájának feladata az, hogy az egyházakat az egység megvalósulása felé vivő útra vezessék. Három hónappal később, október 26-án pedig Athenagorász jelent meg a Szent Péter templomban, ahol épp az első szinodusra jöttek össze a püspökök a világ minden tájáról. A pátriárka itt jelentette ki, hogy szívvel, lélekkel kész együtt munkálkodni azokkal, akik az Eucharisztia közös egységéhez viszik közelebb a híveket. A Szentatya pedig újból nyomatékosan kijelentette, hogy a Lélek ma egyre erőteljesebben ösztönöz bennünket az egységre, mint valaha - s mindezt főként azért, hogy a világ hitelt adhasson Krisztus szavának. Minden akadály ellenére - folytatta a Szentatya - tovább kell mennünk Isten nevében ezen az úton. A kettőjük találkozása közé esik egy másik jelentős lépés az egység útján. 1966. március 24-én Dr. Michael Ramsey-t, Canterbury anglikán érsekét üdvözölte a Szentatya Szent Pál "falakon kívüli" katedrálisában. Közös nyilatkozatukban mindketten annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy az Atya Isten kegyelméből és a Szentlélek közreműködése folytán valóra válhat Krisztusnak az egységért mondott imájában kifejezett óhaja. Az olasz televízió 1966-ban ökumenikus párbeszéd programjával adózott az egység gondolatának. Ezen sok más közt a jelentősebb három résztvevő épp a pátriárka, az anglikán érsek és az Egyházak Világtanácsának akkori főtitkára, Dr. Visser't Hooft volt. Valamennyien egy elkövetkező "húsvéti egységről" beszéltek, de nem hallgatták el a vállalkozás akadályait sem és óvtak a kompromisszumokban megoldást kereső, csak "színre" ökumenikus kísérletektől. Dr. Visser't Hooft az akadályokat "tan- és egyházszervezetbeli hegyóriások"-hoz hasonlította. Annakidején XII. Plusz is emlegette már ezt a "hegyvonulatot", de ugyanakkor Krisztus szavára is
