A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
4 az egység útja emlékeztetett, aki "hegyeket megmozgatni képes hitről" beszélt. Azt viszont VI. Pál pápa is kiemelte, hogy az egység útja csak az igazsághoz való hűség útja lehet. "Vannak, - mondotta - akik a katolikus Egyháztól tanbeli és strukturális áldozatokat várnak az egység érdekében. Ezt azonban csak az evangéliumhoz és a belőle származó hagyományhoz való hűség feláldozása árán tehetné. Az Egyháznak ezen a téren inkább az a feladata, hogy az elszakadt testvérek számára olyan egység létrehozását könnyítse meg, amelyik a hit általános (katolikus) adottságait is magában foglalja. Csak az ilyen egység lehet logikusan az eredeti hitben gyökerező; s ez mindegyikünk számára a becsületes megoldás. " Ami a nehézségeket illeti, azok megoldásának lehetőségét a remény fényében látja a Szentatya. "Krisztus feltámadása - mondja más helyen VI. Pál - csoda. Ez teszi lehetővé, hogy az egység nagy ügyére is érvényesnek tartsuk az Ur mondását? embernél ez lehetetlen - Istennél azonban minden lehetséges." Új kísérletek a tanok "összehangolására" A szakteológia síkján az utóbbi két év érdekes kísérleteket hozott az Euchaxisztiára vonatkozó tanok egyesítésének keresésében. Az egyik 1971. szeptemberében anglikán és katolikus teológusok találkozóján, az angliai Windsorban történt. Az eredmény az eucha- risztia tanait illetően "szubsztanciális" volt a beszámolók szerint - ami nem jelenti azt, hogy mindenestül megszűnnének a két felfogásban fennálló különbségek Krisztus eredeti áldozatát és a szentmiseáldozatot illetően. Bizonyos közeledés mégis észlelhető volt az egymással szembenálló felfogások között. Nemcsak abban egyeztek meg, hogy nem élezik ki az ellentéteket, hanem az Eucharisztia mibenlétére is találtak egy közösen elfogadható megfogalmazást: "egy múlt* beli eseményt a jelenben tesz hatékonnyá (értve ezen Krisztus halálának áldozatát). A kérdés persze továbbra is az - s itt a két állás- pánt között megmaradt a különbség - hogy hogyan, milyen módon teszi a jelenben hatékonnyá. A másik ilyen teológusok közti megbeszélés a franciaországi Dombes (a Svájccal határos Ain megyében) ciszercita apátságában folyt 1972. márciusában. Itt főként francia kálvinista és luteránus teológusok jöttek össze katolikus szaktársaikkal egy olyan ökumenikus csoport keretében, amelyet még 1937-ben alapított Lyonban a neves Couturier abbé. Ők is az eucharisztiával kapcsolatban jutottak egy közösen elfogadható meghatározáshoz: "emlékezés, amely (kegyelmi) hatóerővel rendelkező kifejezése Isten nagy (megváltó)