A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

divatba jött a sátán

31

s ez lélektanilag is, lelki életünk szemszögéből is több kárt okozhat, mintha szkeptikusok lennénk a sátánnal kapcsolatos kérdéskomplexumokat illetően.

Az "ördögtől megszállottság" fogalma tehát szentírási szemszögből helytelen kifejezés. Teológiai szemszögből viszont nem járunk el helytelenül, ha a démoni megszállottság mögött - mint Krisztus is tette - a sátán machinációit véljük felfedezni, még olyan esetekben is, amelyek álmegszállottságnak bizonyulnak ugyan, de szenvedő alanyaik igazinak vélik őket. A sátán működésének ugyanis lényegéhez tartozik, hogy zavart és rendellenességet okozzon a lelkekben és az emberi elmében. A megszállottság tehát ilyen meggondolások alapján lehet "igazi"(s ez igen ritka, ha egyáltalán előfordul) és "hamis", amely szintén patologikus rendellenesség s az egészségre és az épeim éjűségre, az idegzetre mindig romboló hatású.

A megszállott állapot külső je- A megszállottság jelel és gyökerei lßit így sűrítik a szakértők: változások az arcvonásokban és a megszállott személy karakterében s mindez rendkívüli erejű motorikus mozgástól kísérve. A római rituálé még hozzáfűzi ezekhez az i- degen, érthetetlen nyelveken való beszélést, a titkos vagy eljövendő események ismeretét. A teológusok már a 17. század óta azonban helyesen ismerték fel, hogy a megszállottság külső jelei önmagukban még semmit sem mondanak az állapot "valódi" vagy "ál" jellegéről, mivel a szimptómák mindegyike természetes okok következménye is lehet. - Ma mindenesetre azt kívánja az egyház, hogy az egyes esetek elbírálásánál mindig több szakértő működjön közre (s napjainkban tevékenységükből nem zárhatók ki az orvosi, pszichiáteri és parapszichológiái vizsgálatok sem). A rituálé azt is hangsúlyozza, hogy ne könnyen adjanak hitelt a megszállottság démoni eredetének. Ez bizonyára az egyház évszázados tapasztalatainak a leszűrése a hamis megszállottak eseteiből. Érdekességképpen említjük csak, hogy az 1583-as rheimsi nemzeti zsinat egészen korszerű tanácsokat ad a papságnak, amikor ezt hangsúlyozza: "Mielőtt az exorcizmust alkalmaznák, alaposan ismerjék meg a szenvedő alany életkörülményeit és egészségi állapotát; beszéljék át az esetet hozzáértő tekintélyekkel, mert a hiszékeny szenvedő alanyok könnyen tévedhetnek; sokszor inkább orvosra, mint exorcistára van szükségük".

Vannak korok, mint a 17. század első fele (Amerikában egész 1692-ig), amikor a megszállottságba vetett hit különösképpen járvány- szerűen lép fel az emberekben. Szociológusok és lélekbúvárok bizonytalan idők egyéni és társadalmi problémáinak túlfeszítettségét jelölik meg ennek okaként. A mi korunkban is hasonló okok állnak