A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

30

divatba jött a sátán

és tanítványai, hanem Jézus nevében mások is űztek ki démonokat a megszállottakból (Mk. 9,38 és Ap. Csel. 19, 73). Az IJr exorcizmusát a rövid parancsok jellemzik a pogány kortársak hosszadalmas formuláival szemben. Az is jellegzetes, hogy Jézus "ördögűző" hatalma átszáll tanítványaira (Mk. 6, 7 16,17-18 Ap.Csel. 5,16 16,16-18 18,7 19,12).

Ha ördögűzésről beszélünk is, az újszövetségi szövegek szerint sohasem az ördög vagy a sátán a "megszálló". Az ördögűzés tulajdonképpen a démonok kiűzését jelenti; ezek kétségtelenül a sátán ügynökei (Mk. 12, 26 Mt. 3, 23-26) és kiűzetésük mindig a sátán veresége is. A "démon" szó a szentírásban a görög daimonion formájában fordul elő s bár szellemi lényt jelöl, statúrája nem közelíti meg a bukott angyalok nagyságát. Inkább hasonlítanak azokhoz a rosszakaratú és nem nagy értelmi képességekkel rendelkező lényekhez, amelyeket a modern okkultizmus az ú.n. "elementáris erők "-nek nevez. Betegségek és szenvedés okozói (testi és szellemi vonalai is), de nem kísértenek bűnre - ez a sátán prerogatívája.

A démonok ártó tevékenysége hasonlít következményeiben a- zokhoz a (természetes okokra visszavezethető) pszichikai rendellenességekhez, amelyek depresszióval, paranojával, öngyilkossági tendenciával járnak. Igaza van annak az ideggyógyintézeti lelkésznek, aki azt mondja, nem egy páciensének inkább lelki gyógyításra lenne szüksége, mint pszichoterápiára. Ugyanakkor azt sem tagadhatjuk, hogy sok exorcizmusért a plébániák ajtaján kopogtató jó lélek okosabban tenné, ha egy pszichiáter rendelőjébe csengetne be.

A megszállottak nem feltétlenül hívő emberek (akár Isten, a- kár a sátán létében). A Szentírásban egyébként csak egy ördög szerepel, többnyire "a sátán", néha "Belzebub" néven. "Lucifer" (világosságot hozó) a Szentírásban Krisztus (v. ö. Péter 2. levele 1,19 és Jelenések 2, 28); az antik mitológiában a hajnali égen napfelkelte előtt megjelenő Vénusz bolygó; a köztudat azért gondolja ezt a sátán nevének, mert az ókori egyházi írók Lukács evangéliumának kifejtésében a 10. fejezet 18. versét (ahol Jézus azt mondja, "láttam a sátánt, mint a villám, úgy bukott le az égből") úgy magyarázzák, mintha a bukás előtt "Lucifer" lett volna a neve.

A sátán létezését illetően világosan beszél a Szentírás. János második és harmadik levelét kivéve minden szentírási könyvben említés történik róla. Ha a különféle hitvallások, "krédók" szövegei nem is említik, az egyházatyák és -doktorok egyöntetűen vallják a Gonoszt s három zsinat is világosan beszél róla (a 4. lateráni, a trienti és az első vatikáni). Az aztán már a hit aktusának emberi gyenr geségeihez tartozik, hogy nem egyszer túlértékelj ük a sátán hatalmát