A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

(a lőcsfalvi pap naplójából)

13

géliumi jelenetét. A ferences szokás először Itáliában honosodott meg, majd az északi országok egyházai is átvették. A misztériumjátékok utolsó nyomait a betlehemes játékok mutatják, míg a templomi betlehem, felnőttnek és gyermeknek nagy örömére, az otthonokba is megtalálta az utat.

Szeder Mihály S.J.

fa IScs falvi pap

^ lőcsfalvi orvos, lévén egyszerű, szegény falusi orvos, bizony legtöbbször csak gyalog járt. Volt neki egy jó kerékpárja s ha az idő jó volt és olyan helyre ment, ahová menet többet ülhet rajta, mint tolhatja a dimbes-dombos horgosokban, hát azzal ment. Kocsi és ló tartására nem tellett a költségvetésből. Sok esetben a gazdák szekeret küldtek vagy sürgősség esetén a község maga. Jelenleg Padárról gyalogolt hazafelé a girbe-gurba hegyi gyalogösvényen. Ismerte már annak minden talpalatnyi részét. Egyik kezében az orvosi táska, a másikban hűséges utitársa, a sétabotja. Fáradtnak érezte magát. Képzeletben már otthon volt, ahol kis felesége és lánykája várták a vacsorával; utána elszív egy szivart, átnézi a postát, újságot, ha le nem ragad közben a szeme s aztán: Adjon Isten jó éjszakát mindenkinek! - Ilyesfajta gondolatok közepette toppant elé az egyik kanyarban egy falusi atyafi. Nem ismerte.- A doktor úr?- Az.- Mán vótam a lakásán. Azt mondták, Padárról várják haza, mán nem messze lehet. Hát itt vártam.- Mi a baj ?- Menjen azonnal itt a szőlőhegy végibe. Az utolsó ház a Ko- vályéké. Elet vagy halál. Sürgős!- De hát mi történt?- Arra most nincs idő. Sietek a paphoz is. Csak menjen ezen az úton - mutatott egy másik ösvényre - el sem lehet téveszteni.- Hallja, jó ember, akárkiacsuda is maga, haapaphoz megy, közben szóljon be újra a lakásomra, mondja meg, hogy késni fogok.- Jól van! Legyen nyugodt, megteszem. Nem szeretném, ha megijednének, ha nem gyün idejébe’ - s eltűnt az atyafi.