A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
36 a melklta pátriárka A helyi egyház pásztora a püspök, aki - mint az apostolok u- tódja - felszentelése révén minden teljhatalmat megkap, ami küldetésének betöltéséhez szükséges. Ezt a teljhatalmat egyéni vagy kol- légiális magasabb egyházi hatóság csak akkor korlátozhatja, ha azt az egyház összességének érdeke kívánja - például a hit egységének veszélyeztetése esetén, vagy ha azt valamilyen okból az egyházak közötti kapcsolat maga javasolná. A püspöki "karakter" - a püspöki kollégiumban vállalt felelősség és az apostoli kollégiumban gyökerező múlt révén - magában hordozza a helyi püspöknek azt a feladatát is, hogy a többi helyi egyház gondjában is osztozzék. Ehhez a vonáshoz viszont szükséges egy olyan összetartó erő, a helyi püspökök közösségének olyan látható szerve, amelyik a hit, a szentségek és a lelkipásztori felelősség biztosítéka. Ez az összetartó erő, ez a látható szerv az evangéliumi és történeti hagyományok szerint Péter és utódai, Róma püspökei. Róma püspöke tehát az a látható kapocs, mely az egyébként önálló és saját egyházi életüket élő helyi egyházakat egybefogja. A primátus ebben a felfogásban elsősorban szolidaritást jelent a helyi egyházak püspökeivel - beavatkozást és irányítást csak akkor, ha azt a helyi egyházakból összetévődő univerzális egyház érdeke kívánná. Ha a nyugati egyház logikusan végiggondolja a "Lumen Gentium" zsinati konstitúciójában szerencsésen újra felfedezett egyházfogalmat - egyből feloldódna az a feszültség, amely a pápát a püspökökkel, a pápaságot a zsinatokkal, az univerzális egyházat a helyi egyházakkal állítja olykor szembe. fájdalmas tapasztalatok... Keleten egész a 17. századig a fentebb említett eszmék világánál folyt a melklták élete. Akkor jelentek meg a latin egyház hithír- detői arrafelé és első dolguk volt mindjárt egy egészen más egyházfogalmat rájuk erőszakolni. Ebben a felfogásban az univerzális egyház fogalma a rómaiban inkarnálódik, hozzá kell minden más helyi egyháznak csatlakoznia, ha katolikusnak akarja mondani magát. Ez természetesen megzavarta a melkitákat; furcsa színben tüntette fel az antióchiai egyházat is. Kik lennének hát ők tulajdonképpen? Anti- óchia helyi egyháza-e, amelyben az univerzális egyház vonásai fellelhetők, vagy egy kis részecskéje csak a római egyháznak, amelyik univerzálisnak mondja magát? A zsinati konstitúcióban azt olvassuk, hogy Kelet egyházai kialakulásuk és fejlődésük idején sajátos diszciplínára, liturgiára és lelkiségre tettek szert (Lumen Gentium No. 23). De megmaradt-e mindez a közben Rómával újra egyesülteknél? Ha igen, akkor Róma
