A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

2

// g m @ f &

/

i m 4 é 4

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉKHOZ,*

A béke érdekében

y^z emberiség történetének nagy könyvében megszámlálhatatlan sok lapot töltene meg a háborúk története. Keletkezésük, lefolyásuk, következményeik érdekes olvasmányként szolgálhatnának s tanulságos lenne végigböngészni benne a "győzők" sorsát s a győzelmeket megelőző leírhatatlan szenvedéseket, megpróbáltatásokat.

Örök emberi probléma

Nem csoda, hogy a háború és béke problémája mindig is érdekelte a gondolkodó embert. Két tábort különböztethetünk meg soraikban. Az egyik egekig magasztalja a háborút, a fegyverek győzelmében a legmagasabb fokú emberi tevékenységet látta, szemében a harci vágyak netovábbjának beteljesedése a győzelem. Voltak, akik kevésbé romantikusan azért álltak a háborúk pártján, mert azt gondolták, ez az egyetlen eszköz a hatalom és tekintély megszerzésére, megtartására és kiterjesztésére.

Mindig nagy számmal voltak azonban olyan szellemek is, akik tragédiának és szerencsétlenségnekkönyvelték el a háborút s tudatosan a béke pártjára álltak. Legtöbbjük idealista lélek, az örökké tartó béke vágyálmának megszállottjai. Az ókorban sem hiányoztak o- lyan egyéniségek, akik a fegyverektől vett végleges búcsú paradicsomi képzeletének varázsában éltek. Az Ószövetség prófétái között is akadnak, akik például a messiási ország nagy ajándékának képzelték az "örök békét", amelynek során "kardjaikat ekevasakká olvasztják és lándzsáikat sarlókká" a hadviselők (Izajás 2,4).

De főként a középkort követő reneszánsz idején terjed el szélesebb körökben a béke utópiájának eszméje. Nagy hívei között ott találjuk rotterdami Erazmust (1469-1536) és Mórus Tamást (1478-1535)

* "Azért imádkozzunk, hogy minden hízó' az Egyházzal együtt tevékenykedve segítse érvényre napjainkban Krisztus békéjét."