A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
I ciát. Lényegében a Rómával egyesült görög rítusú keresztények ö- rök problémáit boncolgatja. Azt a kellemetlen tapasztalatukat, hogy az egyesülés idején ígért önállóságuk csak papiroson létezik, a római kúria állandóan beleavatkozik belső ügyeikbe s az őket érintő kérdésekben sokszor még véleményüket sem kérve hozzameg a rájuk nem egyszer hátrányos döntéseket. A cikk (és az előadás) a rég- és közelmúlt példáival gazdagon bizonyítja mondanivalóját. Főérdekessége azonban az, hogy rámutat a római hivatalok magatartásának elvbeli okára. Szerinte mindennek kiindulóját egy helytelen egyház-fogalomban kell felismernünk, a- melynek helyreigazítása márcsak azért is fontos, mert jelen formájában a Vatikán leghőbb és legújabb reménységének, az ortodoxiával való egyesülésnek is kerékkötője lehet. mi tulajdonképpen az Egyház? A zsinat "Lumen Gentium" konstitúciója ezt mondja: Krisztus Egyháza valóban jelen van a hívek helyi gyülekezeteiben s ezeket pásztoraikkal egyesülten az Újszövetségi Szentírás külön-külön is egyházaknak nevezi.(No. 26). Ez a zsinati szöveg tulajdonképpen egy olyan egyház-fogalmat kelt életre, amely Nyugaton az évszázadok folyamán szinte teljesen feledésbe merült. Azt mondhatjuk, hogy a zsinat újból tudatosította a helyi egyházak fontosságát és szerepét az ossz—, az egész-egyház életében. A görög szertartású egyházakban ez az egyház-fogalom sohasem ment feledésbe s ennek következménye az is, hogy a keleti hagyományban az univerzális egyházról és a primátusról vallott felfogás is a nyugatétól eltérő színezetet kapott. Ebben a felfogásban az univerzális egyház inkább eszmény, mint konkrét realitás. A valóság a helyi egyház a maga sajátos alkatával, sajátos küldetésével, földrajzi, emberi, kultúrális, társadalmi és történeti adottságaival. A helyi egyház így az univerzális egyháznak nemcsak egy adminisztratív egysége, hanem maga az u- niverzális egyház, ahogy az adott helyen és időben megjelenik. Ennek a helyi egyháznak aztán (hogy "élő" lehessen) fenn kell tartania kapcsolatát az univerzális egyházzal, vagyis a többi helyi egyház összességével. Együtt alkotják a "Titokzatos Testet". Történeti és egzisztenciális adottságaik következtében ezek a helyi egyházak nem feltétlenül hasonlók egymáshoz; egyek azonban a hitben és a szentségekben. Közösségük köteléke viszont sohasem lehet a centralizáció, a tervezett és szervezett egyformaság, mert mihelyt eredeti arculatát veszti az ilyen helyi egyház, emberi "gyökerei" is elszáradnak, nem lehet többé eredményesen környezetének "kovásza". o me/ ki ta pátriárka 35
