A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
36 a bor tus I P 4. "Szeméi y"-e, "személyiségbe a magzat? individuum és huCi manizálható a magzat - ennyit megállapítottunk. Ezzel le is zárult az exakt tudományok és az orvostudomány szerepe vizsgálódásainkban. Mert a következő kérdésünkre: "mi is a személy?", vagy inkább "mikor is személy valaki?" már csak a bölcselet felelhet meg. Kritériumai ugyanis nem esnek a kísérletek és megfigyelések világába, hanem értékfogalmakon, értékelveken nyugosznak. Azt mindenesetre világosan kell látnunk, hogy ez a kérdés, helyesebben az erre adott válasz az igazi vízválasztó az abortus hívei és ellenzői között. Korunkban általánosan elterjedt felfogás, hogy emberi létünk teljességének birtoklása, személy-voltunk, kizáróan az ember társas létének interakcióiban valósulhat meg. A keresztény gondolkodókról kicsit lenézően mondják, hogy személy-fogalmuk sztatikus, pusztán ontologikus síkon mozog ("A személy társas viszonyulásaitól elvonatkoztatva is személy marad"). Ez természetesen ferdít egy kicsit a keresztény gondolkodók felfogásán, akiknek elméletében a személyiséget a Teremtőhöz és teremtményeihez kapcsolódó "nyíltság" határozza meg igazán. Ha ezeket a dimenziókat nem vesszük tekintetbe, csak egy megcsonkított személyiségről beszélhetünk, o- lyanról, aki a benne lévő potenciák egy részét nem realizálja. A mai általános szemlélet mindenesetre csak kapcsolataiban és vonatkozásaiban akar tudni a személyről - nem veszi tekintetbe ezeknek a kapcsolatoknak igazi létokát és alapját. Ez az elgondolás az emberi személyiséget inkább "teljesítménynek", mint "adottságnak" tekinti s - főként az abortusbarátok táborában - arra törekszik, hogy a "felnőtt" társas kapcsolatainak és viszonyulásának szinte beláthatatlan hálózatát (a szeretet, a munka, a játék vonalán) állítsa ellentétbe a magzat ilyen természetű kapcsolatainak hiányával (sem szeretet, sem munka, sem játék). A társas viszonyulások szemszögből a magzat (akinek első ilyen viszonyulása a születése pillanatában lesz valóság) "semmi" és "értéktelen"; az "emberi" sem valósult még meg benne s ezért csinálhatunk vele azt, amit akarunk. 5. A "tel jesftmény" vagy a "képességek" pártjánf lÉ^ikor azt mondják viszont, hogy "emberi teljességét" nem érte el á magzat s azért tehetünk vele, ami jólesik, veszélyes területre tévednek. Ha csak az "elért", a "teljesítmény" számít az ember mivoltának meghatározásában, mit mondjunk azokról az egyedekről, akik ugyan megszülettek, de emberi voltuk teljességét nem érték el vagy elveszítették s a társas lét számára csak tehertételt jelentenek? Eltehetjük láb alólagyenge el
