A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
34 abortusl pontot tisztázunk a magzat természetét illetően. I. Élőlény-e a magzat? ^rrekönnyen igennel felelhetünk. Bi^ zonyíték rá az a megtermékenyítést órákonbelül követő sejtnövekedés, amely az anyai testben végbemegy. Három, négy hét után ennek a lénynek kezdetleges kis szíve is összehúzódik és kitágul, a szívdobogásnak pedig nagyjából a tizedik héten zöreje is kivehető - és így tovább. Ez persze így önmagában mégnem ad alapot arra, hogy a magzatelhajtás ellen foglaljunk állást. Azt is látnunk kell, milyen természetű ez az új élet? 2. "Egyednek", individuumnak mondható-e a magzat? iwz abortus hívei igen emlegetik, hogy a magzat csak egy "része" az anyai testnek, egy puszta "kinövés" benne. Ebből vezetik aztán le, hogy mivel az anyának jogai vannak saját teste fölött, szabadon rendelkezhetik ennek a "rész"-nek, ennek a "kinövés"-nek további sorsáról. Ez a megállapítás már azért is sántikál, mert feltételezi egy másik fontos morális kérdés megoldását: mennyiben szabad öncsonkítást végeznünk magunkon? De hagyjuk most ezt a mellékproblémát békén. Az is kétségtelen, hogy a terhes anya és magzata "együttesen" szimbiózisban élnek, de ne feledjük, hogy mindennek ellenére a magzatnak megvan az anyától különböző genetikus összetétele, szívverése és agyhullámai - már a kezdeti stádiumban. Strukturálisan és genetikusán más, mint az anya, különbözik tőle. A nyolcadik héttől e- gyéhként (szintén az anyától függetlenül) érzékszervi behatásokra is reagálhat. A megtermékenyülés előtt az 'bndósejtről"és a '{cetéről" biztonsággal mondhatjuk, hogy "ennek és ennek a testnek" a sajátja. Mihelyt azonban végbement a megtermékenyülés folyamata, egy olyan sejttel állunk szemben, amelyik az élettársak egyikével sem mondható azonosnak. A megtermékenyített pete tehát "egyedi" jelleggel bír, amelynek két eredője, forrása van. A genetika világosan kimutatta, hogy a megtermékenyített pete egysége folytatólagos összefüggésben van azzal, ami belőle kifejlődik; az ondó és a pete viszont az élettársak kettősségével van folytatólagos összefüggésben. A szülők és a leszármazottak között tehát a megfogamzás a határvonal s az egyed, az individuum eredetének is ez a kiindulópontja. Ebből a szemszögből tehát tagadhatatlan, hogy a magzat a fogamzás pillanatától a születés pillanatáig már élő individuumnak mondható. Annyit tehát az előzők alapján el kell fogadnunk, hogy a megtermékenyülés után már egy új individuummal van dolgunk. A gene-
