A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
abortusl 35 tika egyébként a magzat sejtjeinek a DNA láncaiból * még egy lépéssel tovább is mutat: ez az individuum "ember" és nem másfajta lény. Az "emberi" kérdésére még visszatérünk; most mindenesetre azt hangsúlyozzuk, hogy a DNA láncok tanúsága következtében már azt állíthatjuk a magzatról, hogy valami "egyedi", "egyszeri", "egyéni" van benne máris. 3. "EmberT-e, "emberbe a magzat? játtuk mára DNAláncoktanú^ s ágából, hogy a m agz at m ár a megtermékenyülés pillanatától az "emberi" lehetőségeit hordozza magával. Mondhatjuk-e azonban, hogy már jelen állapotában is valóban "ember"? Az kétségtelen, hogy az "emberség" potenciáit hordozza magával; ha természetes fejlődése elé nem állítunk akadályokat, ember (és nem más) lesz belőle. Különbséget kell azonban tennünk "emberi" és "humanizált" lét között. Az "emberi" teljessége ugyanis megköveteli, hogy a létező, élő individuumot az emberi társadalom is "embernek" ismerje el és befogadja. Az ember-mivolt bizonyítéka ugyanis az emberi kapcsolatokban nyilvánul ki; általuk bizonyítható, hogy az élő egyed valóban az emberiség tagja. A magzatnak - érthető okokból - nem lehetnek még meg ezek a kapcsolatai az emberi társadalommal, következésképpen nem humanizálódott élő egyed, de emberi lény, mert a humanizálódásnak ez az előfeltétele s ez megvan benne. Ennek az előbbi gondolatsornak megvan az az előnye, hogy nem állít "túl sokat" a magzatról, elismeri az emberi kapcsolatok döntő szerepét az "embermivolt" teljességének birtoklásához és u- gyanakkor mégis értéktöbbletet, tekintélyt és tiszteletet is igényel a magzat számára, hiszen azt állítja, hogy ennek az emberi kiteljesülésnek a feltételei megvannak benne. Arra is utal azonban ez az új szemlélet, hogy a társadalom "elismerése" és "befogadása" vagy elutasító gesztusa már ennek az élő és egyedi magzatnak szól; őt veszi "tudomásul", vagy őt fosztja meg az emberi kiteljesülés lehetőségeitől. Az abortus hívei - ha tudattalanul is - szintén ezt a gondolatsort követik, amikor a felesleges, nem-kívánt "gyermekről" beszélnek a magzatelhajtással kapcsolatban. * A desoxyribo-nukleín- vagy magfehérjesavak az élőlényekben abi oké- mi a tanúsága szerint összetételükben nemcsak az élőlény saját fajtájára jellemzők (más az emberé, más minden másfajta élőlényé) hanem mindjárt Individuális tulajdonságokat is hordoznak magukban. Az ondótól megtermékenyített petében ezek a láncok például már a szem-, a bőr színének, az ujjlenyomat rajzának, az arcvonásoknak is hordozói.
