A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám

33

proA/émik ét megoftfttoA

Miért is vagyunk annyira ellene?

2^/alamikor csak szakkörök beszéltek erről a témáról. Doktorok orvosi vonatkozásairól, teológusokmoráfís aspektusairól. Mo viszont nem elég eleven egy "party", ahol nem kerül szóba • összes

góról, azanya életét, egészségét, reputációját jogtalanul fenyegető kis "daganatról". Megfigyeltük-e már, mennyire nem remekelnek katolikusaink ebben a témakörben? Akik hallgatnak, elárulják, hogy nem értenek a kérdéshez. Akik komoly érvek nélkül tartanak ki az "egyház álláspontja" mellett, szívtelen, agymosott automatáknak látszanak. Még azok üsszák meg legjobban, akik bocsánatkérően megjegyzik, hogy ők ugyan katolikusok, de ezen a téren nem é- reznek együtt egy idejétmúlt egyházi állásponttal. - Ezért látjuk értelmét annak, hogy a következő pár oldalon keresztül rávilágítsunk ennek a kérdésnek "emberi" és általános, nem vallásos világnézeti jellegére. Sikerül talán némi ködöt eloszlatni vele.

an azt hiszik, az egész kérdéskomplexumot legbiztosabban az

„rvostudomány oldaná meg - adjuk át nekik a szót. Az orvos szava természetesen a "szaktekintélyé" ebben a kérdésben, figyelemmel is kell rá lennünk mindig, de teljességében ez a szó eddig sem döntötte el a kérdést, ezután sem teheti kizárólagosan egyedül. Mert - mint látni fogjuk - ez egyben bölcseleti kérdés is, ahhoz pedig nem elegendő csak Eszkulápiusz * oldaláról közelíteni. - Akérdés tárgyalásához legpraktikusabbnak látszik, ha néhány legfontosabb szem* Görögös formája: Ászklépiosz. A mondák gyógyító hérosza és istensége. Homérosznál, Pindarosz és Pauzániász írásaiban találkozunk vele. Az ókor beteggyógyító istenségként tisztelte. Neve közhasználatban a tudományát" és "mesterségét" személyesíti meg.

érzelmi körítéseivel tálal tan: a nők testükhöz való kizárólagos jo-