A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
32 hol is állunk? menizmus ügyét illetően. Engem már akkor is félelemmel töltött el a döntő lépések következményeinek tudata. Mert az biztosnak látszott, hogy a radikális fordulat után jövőhknek másnak kell lennie, valami egészen másnak, mint a múltunk volt. Ami elrémített, az nem a tanok sokszor elképesztően nagy különbözésének a realizálása volt. Ezek némelyikének megoldása -ma azt mondhatjuk - ott van már a láthatáron. Az én aggodalmam inkább az volt, hogyan fognak majd közösen, egységesen fellépni e- zek az egyházak;, amelyek az egyesülés távoli ígéretét hordozzák magukban, szekularizált korunk szellemi válságával szemben. Hogyan foglalnak majd közös álláspontot a világban tapasztalható igazságtalanság, embertelenség, tengernyi szenvedés ellenében? Most is az a véleményem, hogy az ökumenizmus ügyét szolgálná, ha ilyen vonalon túl tudnánk magunkat tenni a felekezeti hűség korlátain és egységesen tennénk Krisztus mellett tanúságot. Az is kétségtelen, hogy az isteni Gondviselés tervei rejtve vannak előttünk az egységet illetően. Azért az első kötelességünk ebben az ügyben az imádság. í?ev. Norgren episzkopaí iánus pap. A közelmúltban ügyvezető igaz. gató volt az Egyházak Világtanácsának Faith and Order (I. a 21. lapon) kominissziójában. A zsinaton meghívott megfigyelőként vett részt. Jelenleg a newyorki episzkopái is Ascension Church vezetője. ROBERT McAFEE BROWN Kudarcot vallott az ökumenizmus? Anélkül, hogy a mellébeszélés vádjának akarnám kitenni magamat, inkább így fogalmaznám meg a kérdést: nem a váratlan sikerek viszik-e veszélybe az ökumenizmust? Mert az számomra kétséget kizáróan biztos, hogy az ökumenikus mozgalom elképesztő eredményeket mondhat magáénak. Olyan csatákat nyert meg, amelyekhez öt évvel ezelőtt úgy fegyverkeztükneki magunkat, hogy egy élet idejét kitöltő harcba indulunk. Az egység szelleme egyes helyekre olyan gyorsasággal hatolt be, hogy szinte az egyházi vezetők sincsenek tisztában vele, mi is történt. Csak egy kérdést említek. Elég érzékenyét. A közösUrvacso- ravétel vagy áldozás kérdését. Öt évvel ezelőtt ennek a problémának megoldásához igen óvatosan huzakodtunk neki. Türelem, józanság és bölcsesség volt a jelszó. Bizonyos püspökök ellenállására, bizonyos hívek elmaradottságára számítva úgy okoskodtunk, hogy hajórakományt kitevő nyomtatványra lesz szükségünk, hogy a kellő felvilágosítást és irányelveket megadhassuk. S mi történt közben? Legalábbis azokon a helyeken, ahol az utóbbi időkben én megfordultam, nem ritkaság, hogy a különféle egyházak hívei közül hol itt, hol ott bukkannak fel "idegen" áldozok. Lehet, hogy ez nem jogos,
