A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
nyen nem nyúlhatott a nem-katolikus elméletek után. Katolikus vonalon először Lenormant és Loisy * vette át Wellhausen új forráselméletét (1. szeptemberi számunk 13. lapján). Loisy, a párizsi Katolikus Intézet (egyetem) paptanára katedrájával fizetett azért, hogy a szentírás abszolút és mindenre kiterjedő tévedhetetlenségét kétségbe merte vonni. De a katolikus egzegéták közül mások is, mint Hűgel **, az angol nyelvterület legnagyobb vallási gondolkodója, világi hittudósa és a francia domonkos Lagrange ***, a modem bibliakutatás egyik élharcosa is közeledtek Wellhausen elaz ószövetség ' * Alfred Loisy (1857-194)) 1879-től pap, 1889-től a szentírástudományok tanára a párizsi Institut Catholique-on, ahol 1893-ban veszti el katedráját. 1903-ban öt könyve indexre került s ő alávetette magát az Egyház !- téletének. A formakritikai módszer radikális alkalmazása miatt azonban 1908-bani kiközösítették. 1909-26 közt a College de France-on a vallás- történet professzora, 1924-től 27-ig az École des Hautes Études-ön is tanít. Ót tekintik a modernizmus "atyjának". Kiközösítése után egy "humanista vallás" hirdetője, utolsó éveiben ismét visszatért az Isten transzcendenciájának el ismeréséhez. Az Egyházzal meghasonlottan halt meg. ** Baron Friedrich von Hűgel (1852-1925) Firenzében született, ahol atyja (Carl) Ausztria követe volt. Skót édesanyja a presbiterianizmusból konvertált. Laikus létére Newman mellett a század legbefolyásosab'a gondolkodójának számít az angol katolicizmus berkeiben. A szintén konver- tita Lady Mary (Molly) Herbert-tel kötött házassága (1873) révén került a londoni katolikus arisztokráciával és az angol katolikus élettel kapcsolatba. 1875 óta tartózkodott Angliában, ahol "inkarnacionalista" filozófiája keltett feltűnést. Két francia pap, Henri Brémond és Henri Huvelin voltak nagy hatással eszméi kialakulására s a később modernizmusuk miatt elítélt George Tyrell és Alfred Loisy benső ismeretségi köréhez tartoztak. Maga sohasem volt modernista. *** Marie-Joseph (keresztnevén: Albert) Lagrange (1855-1938) 187? óta a dominikánus rend tagja. 1884-88 közt az egyháztörténet és filozófia tanára (Salamanca, Toulouse). 1888-90 években Bécsben keleti nyelveket tanul. 1890-ben alapítja meg a híressé vált Jeruzsálemi Biblikus Iskolát. Miután egy katolikus kritikai szentírástudomány alapjait megvetette, előbb az ó-, később az újszövetségről írt korszakalkotó munkákat. Fő érdeme, hogy a szentírástudományok katolikus művelői előtt megnyitotta és járhatóvá tette a tudományos kritikai szentíráskutatás útját. A modernista-ellenes küzdelmek idején az ő eszméit is erősen támadták; nézeteit viszont azóta a kától ikus szentírástudomány nemcsak elfogadta, hanem túl is haladta.
