A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám

4

törzsekre osztva

ma is nagy többségükben nem városi kultúrában élnének az emberek, hanem abban a primitív környezetben, amelyben húsz vagy száz évvel ezelőtt is éltek. Ugyanazt csinálják, ugyanabban a ritmusban és u- gyanazokkal az eszközökkel. A születést, a házasságot, a halált a változatlan régi szokások kísérik. A valóságban azonban hihetetlenül kis számmal vannak ma már olyan emberi települések Afrikában, a- melyeket az új "életstílus" el ne ért volna akár az utak, akár az iskolák vagy a rádió műsor révén. A "változás" mindenütt felüti fejét;

ellenállhatatlan és visszájáranem fordítható többé a folyamat. Ha helyenként gyanakvással és bizonyos ellenállással is találkozik ez a változás, az biztos, hogy nem a fiatalság, nem a vállalkozásra készségesebb természetűek részéről.

Az viszont megint tény, hogy a modern élet a maga nyugati és gyarmatosítástól elszínezett form ájában találkozik Afrikával s e miatt él még mindig bizonyos bizalmatlanság vele szemben az afrikaiakban. Nem akarnak a nyugati kultúra felületes majmolóivá válni, saját egyéniségük, ősi géniuszuk szerint óhajtanának modern Afrikát kialakítani maguknak s ezért fordulnak gondolkodóik és népnevelőik újból az afrikai családi berendezkedés felé, mert ebben a társadalmi sejtben fog náluk kiformálódni a jövő embere, a jövő társadalma.

Az afrikai élet mindig a család körül forgott. Patriárkális volt ez a szisztéma, beláthatatlanul kiszélesült rokoni kapcsolatok fűzték egybe s tartották számon az egyenesvonalú leszármazásból született tagjait. Ebben a családi rendszerben mindenkinek megvolt a helye, megvolt a szerepe és senki sem érezte magát magára maradinak, elfelejtettnek benne. A gyermekeket különös gonddal vezették be felnőtt feladataik megismerésébe s ha nyugati szemmel nézve furcsák is voltak iniciáló szertartásaik, az is kétségtelen, hogy saját igényeiknek fényesen megfeleltek. Általuk egy tökéletes nevelőrendszer adta át a fiataloknak az "öregek" tapasztalatát s mindazt megkapták, amire családi és törzsi életükben ismeretek szemszögéből is szükségük volt.

Ennek a nevelésmódnak köszönhették azt az összekötő erőt és összetartozási tudatot és felelősségérzetet, amely még a mai modem életkörülményekközött sem veszítette el teljesen hatását. AlegkülönCyan-e lehetőség arra, hogy az ősi hagyományok és a modern technológia korának értékeiből kialakulhasson Afrika e- gyéni géniuszának megfelelő jövője? Nem reménytelen az elgondolás - mondják a problémával foglalkozó szakemberek. Érdekes elgondolásaik vannak...