A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
törzsekre osztva 5 félébb módon nyilvánult ez meg. A nagy család, a törzs tagjainak szolidaritásában, összetartásában, amikor például szülőhelyüktől távol, valamelyik nagyobb központban éltek és dolgoztak. Az így kiterjedt család vallásilag is mindig egységes maradt; vagy mindnyájan mohamedánok, vagy mindnyájan keresztények. Más szemszögből ez a törzsi egység veszedelmükre is szolgált, amennyiben az egyes törzseket szinte szakadéknyi mélység választotta el egymástól. Ez a tény időnként és az adott helyzetnek és érdekeknek megfelelően a békés koegzisztenciát hozta magával, többnyire azonban inkább az egyik törzs felülkerekedését s a másik neki kiszolgáltatott és alávetett állapotát. Nagyon sok helyen a gyarmati állapotból kiemelkedve s a nyugati politikai eszményekhez és gyakorlatokhoz alkalmazkodni próbálva politikai pártjaik kezdetben mind törzsi alapokon indultak. Ez is sok esetben oka aztán annak, hogy az egységes nemzeti öntudat kialakítása érdekében államférfiaik az egypárt rendszer bevezetésére érezték kényszerítve magukat. A kevésbé skrupulista vezetők kezében aztán könnyen épp az elnyomás eszközeivé válhatnak ezek az "egységes" pártok. Az kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedekben a régi törzsi ér let erősen háttérbe szorul. A vezetők előtt viszont az is világos, hogy a nyugati társadalmi és politikai rendszerek "megemésztésére" és eredményes átvételére se lehet máról-holnapra számítani s az afrikai realitások valamiképpen a kettő, a törzsi és a nyugati formák szerencsés am algam álását kívánnák. A gondolat- és hírközlés fejlődése hozta magával, hogy a primitívebb vidékeken is észrevették, hogy könnyebb és kellemesebb az élet a nagyobb központokban. Ez Afrikában is a vidék lassú lélekszám csökkenését hozza magával. Míg azelőtt is előfordult, hogy bizonyos időszaki munkákra otthagyták egyének a törzsi településeket - bár nem mentek messzire s az idénymunka után visszatértek övéikhez - most rendszerint nagy távolságokra mennek s vissza sem térnek többé törzsi központjukba a munkára vállalkozók. Az iskolázás is hozzájárul a törzsi kötelékek, a családi összetartozás tudatának feloldásához. Afrikában csaknem mindenütt a hit- hirdetők kezdték az iskolai oktatást, a gyarmatosító államok tovább fejlesztették s az önállósult államok aztán átvették a megkezdett iskolarendszereket. Ez szinte országról országra változó, annyit a- zonban általános érvénnyel állíthatunk, hogy az iskolarendszerek az elemi oktatás síkján ma a népesség 60%-át szinte mindenütt elérik. Az iskolázott fiatalságot viszont éppen iskolázottsága állítja sokszor szembe a szemükben elmaradt idősebb nemzedékkel. Frissen szerzett ismereteik birtokában nemcsak az öregebbek élettapasztalatát
