A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
24 ökumenlzmus és katolikusok kusok magatartását. Az Instrukció nem tárgyalta rendszerezetten azökumenizmus prob» lémáit, de hivatalosan elismerte a mozgalom jelentőségét s hangoztatta ta, hogy az ökumenlzmus ügye az Egyház egészét érdeklő kérdés. Arra szólította fel a kátólikusokat, hogy Imáikkal támogassák a mozgalmat. Buzdította a püspököket, hogy pásztorleveleikben Ismertessék meg a hívekkel ezt a dicséretes egységtörekvést és egyházmegyéik papságából alkalmas papokat képeztessenek az ökumenlzmus szakértőivé. A híveknek megengedte, hogy egyházi engedéllyel egyenrangú tárgyaló felekként vehessenek részt olyan összejöveteleken, ahol ókeresztény egység előmozdítása érdekében az egyes egyházak saját hit- és erkölcstanbell álláspontjukat ismertetik meg egymással. Az egyházak országos vagy nemzetközi konferenciáin való részvételt a Szentszék engedélyéhez kötötte s hangsúlyozta, hogy ahol nem egyszerű ismertetésre, hanem teológiai fejtegetésekre, az álláspontok megvitatására kerül sor, ott csak megfelelő szakképzettséggel rendelkező teológusok bocsátkozzanak a párbeszédbe. Ezt az instrukciót a maga szűkszavúságában is akatolikus ö- kumenikus törekvés Magna Chartájának tartják és valóban, szinte radikálisan új katolikus magatartás kiindulópontja lett az ökumenikus mozgalmat illetően, amikor azt hangsúlyozta, hogy ennek a mozgalomnak "szinte napról-napra növekvő és jelentékeny helyet kell biztosítani az Egyház lelkipásztori munkájában". A katolikus delegációnak az Egyházak Világtanácsa ülésein való megjelenését megkönnyítette az instrukción kívül a Világtanács torontói konferenciájának (1950) az a határozata, amelyik kimondja, hogy a tanács tagegyházainak nem feltétlenül kell a szó teljes és i- gaz értelmében "Egyház1-nak tekinteniük tag-tár segyházaikat. Azt mindenesetre elismerik, hogy ezekben az egy és igaz Egyház bizonyos vonásai fellelhetők. Ez a határozat azt is hangsúlyozta, hogy a Világtanács kizáróan konzultatív jellegű testület, nem egy egyházak fölé épülő egyház. A legutóbbi lundi konferencia óta (1952) rendszeresen ott láthatjuk a katolikus kiküldötteket (megfigyelőkként) a Világtanács konferenciáin. A meghívás, a szeretet és megbecsülés, amely irányukban megnyilvánul, végképp megnyugtatta az aggodalmaskodókat, hogy az Egyházak Világtanácsa nem akarja az eljövendő keresztény egységből s annak előmunkálataiból kizárni a katolikus egyházat sem. A Világtanács az évek során foly- Az ökumenlzmus néhány alapelve tatott munkájában világosan megjelölt néhány elvet, amelyek az egységtörekvések közösen elismert alapját szolgáltatják. Itt soroljuk
