A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
szülők és gyermekek 37 Nem volt már fiatal, amikor bennünket a felső osztályokban tanítani kezdett. A hittanóráit főként azért szerettük, mert utolsó öt percükben "szabad kérdezés" volt s ilyenkor mindennel elő lehetett állni, ami csak messziről is halvány kapcsolatban volt a hit és erkölcsök komoly témáival. A harmincas évek közepét tapostuk; bizonyos körök akkoriban kezdték szégyelni az Úr Jézus "származását". Ez is belékerült egy óra végén a "szabad" kérdésekközé. '*Tanár űr, - mondta az egyik állandó kérdező - azt mondják, hogy az Úr Jézus fajilag nem lehetett... "Nem merte kimondani, mi nem lehetett, de úgyis tudtuk, miről van szó. Benne volt ez "a levegőben" akkor. A tanár úr mintha egy pillanatig megdöbbenten nézett volna a felszólalóra, aztán a maga palócos rövid "á"-ival csak annyit mondott: "Bolháköhögés nem hállik áz égig..- Nem volt egészen tudományos válasz. Igaz, aminek a cáfolatát vártuk tőle, abban se volt sok a tudományból... Évek messziségéből visszagondolva: tán éppen azt akarta rejtve kihangsúlyozni, hogy az ilyen mítosszá dagadó rögeszmék ellenében nem sokra megyünk a tudományos érveléssel. Ezeket majd az "idők malmai" zúzzák széjjel. Fiák és unokák csak hahotáznifognak az apák fanatizmusán, a nagyapák hiszékenységén. Keresztény reflexió - egy angol film utón SzüC&k & (fáetmekek "CTFamily Life" (Családi élet) címen vetítették Európában, az amerikai kontinensen mint 'Wednesday's Child" (Szerdai gyerek) futott a fiatal angol filmrendező, Ken Loach (egű. jobb műve. Technikai érdekességéhe z az is hozzátartozik, hogy főszereplői nem is hivatásos színészek. Az anyát játszó Grace Cave például az angliai Walthamstow egyik kispolgári ház• tartásának asszonya, a lányát kitűnően megszemélyesítő Sandy Ratcliff pedig egy londoni modell, aki ugyan mindig színészi pályára vágyott, de csak egy-két "néma" statisztaszerep és néhány Té-Vé reklám van a múltjában. Azt is mondják, hogy épp ezeknek a nem-színész szereplőknek a töretlen játékhangulata érdekében Loach nem a szokásos megszakított menetben készítette a filmet. Ismeretes, hogy gyakorlati okokból nem a történet logikus egymásutánjában szokták felvenni a jeleneteket,
