A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
lenti: Sör oltja igazán az ember szomját! - A hirdető életet lehelt a szavakba.) 3/ Vannak bizonyos mozdulatok, szavak és szokások, amiknek egészen különös értelmet adunk. Úgy is mondhatnánk, hogy leszűkítjük az értelmét. - Képzeljünk el egy családot, ahol a szülők és gyermekek mindennap egy asztalhoz ülnek. Eljön a szülők 25 éves házassági évfordulója. Ugyanaz a család hasonló körülmények között találkozik, esetleg pár vendéggel gyarapodik a számuk. Az ebéd ünnepélyesebb. Minden lassabban megy. A legidősebb fiú pohárköszöntőt mond. A mindennapi ebéd szertartássá alakul. Minden mozdulat, minden szó eleven tartalmat kap és arra irányul, hogy a jelenlévők háláját kifejezze a szülők iránt. A jelenlét megbecsülést és szeretetet, a távolmaradás megvetést és gyűlöletet jelent. - Így alakul ki közöttünkajelképes vagy szimbolikus beszéd vagy cselekmény, aminek a célja az, hogy az ember benső világát feltárja. Egyszerű, köznapi esemény új értelmet kap azért, mert a résztvevők új életet lehelnek az eseményekbe. így lesz a szertartás - a jelképes vagy szimbolikus cselekmény - az ember gondolatainak tükrözője, megtestesítője és kinyilvánítója. A belső (láthatatlan) világot láthatóvá teszi számunkra érthető módon. Az egész életünk tele van ilyen szertartásokkal és jelképes cselekményekkel. Gondoljunk a kézfogásra, ölelésre, csókra, meghajlásra, egyenes, őszinte tekintetre. Mindez, ha őszintén cselekszünk, nyíltságot, szeretetet, megértést, megbecsülést fejez ki. Másrészt a fejünk elfordítása, arcunk elfintorítása nemtetszést, haragot vagy megvetést fejez ki. Az előbbi három pontból világos, hogy az ember csak úgy tud kapcsolatot teremteni másokkal, ha kitárja benső világát szavak vagy mozdulatok útján. Vannak bizonyos események, amiket az ember tudatosan szertartássá alakít át azért, hogy ezzel legbensőbb világát kifejezze. A szertartásban vagy jelképes beszédben az ember nemcsak ismeretet közöl, hanem különös, számára igen fontos értelemmel tölti meg a mozdulatokat és szavakat azért, hogy lelkének és szívének legbensőbb érzelmeit feltárja. - Isten is így adta tudtunkra irántunk való nagy szeretetét. A kegyelem Kegyelem nem más, mint Isten irántunk való szeretete. Sajnos, sokszor úgy képzeljük el Isten kegyelmét, mint valami "szent portékát", amit lelki bajaink orvoslására jócselekedeteinkért megvásárolunk. A kegyelem Isten személyes érdeklődése, szeretete i- rántunk, ami egész életünket átalakítja. - Vegyünk egy példát. Talán 8 Krisztussal találkozásunk jelei
