A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
Krisztussal találkozásunk jelei 7 gondolatot felvázolni. Két fogalmat kell ahhoz tisztáznunk, hogy világosan lássunk« a jelkép (szimbólum) és a kegyelem fogalmát. Jelképes beszéd 1/ Néma gyereknek anyja se érti a szavát. A közmondás egy a- lapvetően fontos igazságra hívja fel figyelmünket. A mozdulatlanul, némán ülő emberről keveset tudunk meg. Ha viszont az órák hosszat mozdulatlan ember hirtelen felugrik és nagyot jajdul - tudjuk, hogy valami bántja. Ha arca mosolyra kerekedik és víg dalolásba kezd - mégha nem is értjük a nyelvét, tudjuk, hogy jókedve van. A gyors ütemű tánc örömet, lassú, súlyos mozdulatok bánatot jelentenek szinte minden embercsoportnál. A virágbimbó zárt és nem érezzük illatát és nem látjuk a szirmok szépségét. Amikor a bimbó kinyílik, elénk tárul a virág szépsége és kellemes illata. Az ember is zárt, mint a virágbimbó. Beszéd és mozdulatok útján tárul elénk benső világa. Beszéd és mozdulatok híján ismeretlen marad előttünk. (Néma gyereknek anyja se érti a szavát.) Amint említettük: még ha nem is értjük valakinek a nyelvét, mozdulataiból kiolvassuk, milyen hangulatban van. Jajveszékelés vagy hahotázó öröm hasonlóan hangzik minden nyelven. De az ilyen párbeszéd vagy eszmecsere igen kezdetleges, hiányos és félreértésre vezethet. Ahhoz, hogy szót értsünk, meg kell tanulnunk egymás nyelvét. Csak így tárul elénk igazán mások lelki világa és gondolatai. Csak így tudunk kölcsönös eszmecserét folytatni vagy együtt dolgozni. 2/ Ha valamit igen fontosnak tartunk és különös nyomatékkai akarjuk kifejezni, ékes-szóláshoz folyamodunk. Hasonlítsuk össze a következő két mondást: a) Nem szeretem a hegyes vidéket, b) Mit nekem, ti, zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája? Tán csodállak, ámde nem szeretlek... A két kijelentés ugyanarról a dologról beszél; ugyanakkor úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a letört, száraz és az élettel teli, eleven ág. Petőfi nemcsak ismereteket akart közölni, hanem ki akarta tárni lelkét, ezért életet lehelt szavaiba. Mi is, ha valamit nagyon fontosnak tartunk, főleg ha legbensőbb világunkat akarjuk feltárni, megválogatjuk szavainkat, ügyelünk kiejtésünkre, gesztusokkal és arckifejezésekkel aláhúzzuk a legfontosabb részeket. így öntjük szavakba legbensőbb érzéseinket. (A hírdetéstechnika nagyon is jól ismeri mindezt. A bemondó egyszerűen bejelenthetné: "Szomjúságát oltsa sörrel". Ehelyett megjelenik az ernyőn egy pirospozsgás ember gyöngyöző homlokkal. Jót húz a söröskancsóból, megtörli homlokát és nagy jóérzéssel beje
