A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-09-01 / 9. szám

6

Krisztussal találkozásunk jelei

szerint az afrikai bennszülött keresztény ma is abban a tévhitben ringatja magát (beidegződésből? megszokásból?), hogy papjaik nagy részének "máshonnét", "idegenből" kell jönnie. Mások egy egyházi adminisztratív "melléfogásra" vezetik vissza a paphiányt. Ezek azt mondják, hogy azért nem ébred elégséges számú feketében fel a kedv a papi működésre, mert az eddig körükből pappá képzetteknél azt tapasztalták, hogy sohasem törzsük, családjuk, falújuk lelkipásztori munkájára alkalmazták őket, hanem rendszerint az akkori egyházi szükségleteknek megfelelően messzi, számukra idegen vidékeken. Akik a törzsi összetartozás erős kötelékét tapasztalatból ismerik, nem is tartják lehetetlennek ezt a megokolást. Ismét mások a hosszú és európai szellemet, környezetet, gondolkodást sugárzó szemináriumi képzés elidegenítő hatását vélik a paphiány okának.

Láthatjuk tehát, mennyi "probléma" meredezik az afrikai bennszülött papi utánpótlás elé. Az okok felismerése azonban fél gyógyulásnak számít ezen a területen is. Reméljük, hogy merész és előrelátó újítások segíteni fognak a jövőben ahhoz, hogy bennszülöttek is nagyobb számban hallják meg és kövessék az isteni hívást.

Babos István S.J.

Krisztussal való találkozásunk jelei

A

z Egyház hirdeti és várja Krisztus második eljövetelét. Szent Má- 1 té színes képekben írja le, hogyan jön majd az "Emberfia dicsőségben" (25, 31). Szent János a Jelenések Könyvét igazán szívből jövő sóhajtással zárja be: '^Jöjj el, Uram, Jézus!" (22, 20). A hívő ember is - főleg amikor bajok nehezednek rá - szívesen mondja Szent Pállal: "Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek" (Fii. 1, 23). Hitünk tanítása, hogy eljön a nap, mikor színről-szírire látni fogjuk Krisztust dicsőségében.

Az Egyház ugyanolyan meggyőződéssel hirdeti és vallja, hogy Krisztus közöttünk van, hogy velünk maradt feltámadása után. A Szentírás szavai szerint: "Veletek vagyok mindennap a világ végéig" (Mt. 28, 20). Ez nemcsak annyit jelent, hogy emlékét fel tudjuk idézni, vagy hogy "szelleme" velünk van. Sokkal többről, valóságos jelenlétről van szó, ami azonban nem színről-színre való találkozás. Erről a második pontban említett jelenlétről, Krisztus jelenlétéről az Egyházban és a szentségekben, szeretnénk néhány