A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
több papot Afrikának! 5 re áldozzák energiájukat - mindjárt látjuk, mekkora hiányt kellene pótolni papi téren, ha a hitterjesztés lendületes irambanbeindult munkáját eredményesen akarja folytatni az Egyház. A zsinatot követő éra egyik jellegzetes vonása, hogy a papság és a laikus elem szervesebben működik együtt a lelkek javán, mint régebben. A régi éles határok az "egyházi" és "világi" között ma elmosódnak az apostoli munkák területén. Ez az irányzat Európában és Amerikában talán az újszerűség jegyeit viseli magán, Afrikában viszont érdekes módon - azt mondhatjuk - már a zsinat előtt is ez volt a helyzet. A "fekete" kontinensen a hithírdetés munkája alig százéves múltra tekinthet vissza - sok helyen még ennyire sem - de szinte kezdettől fogva kialakultak világi hívekből azok a kisebb csoportok, amelyek a papság közvetlen munkatársaiként szinte megtízszerezték egy-egy hithírdető hatóerejét. Katekistáknak (hitoktatóknak) nevezték őket, mert egyik fő ténykedésük épp övéik nyelvének tökéletes birtoklása miatt a hitigazságok kifejtése volt. Igazi hatásuk a- zonban szinte felmérhetetlen a keresztény életszemlélet kialakítása terén, ha tekintetbe vesszük, hogy a kisebb településeken, ahol a misszionárius havonta egyszer vagy még annál ritkábban jelenhetett meg, ők voltak környezetüknek igazi térítő erői. Tevékenységük idővel az élet minden vonalára kiterjedt. Ok voltak rendszerint a helyi iskolázás valamilyen formájának elindítói; kezükbe tévődött a beteggondozás rendszeresítésének óriási feladata s a gazdasági élet fejlesztésében is megvolt a fontos szerepük: szövetkezeteket ők létesítettek, számottevő munkásréteggel rendelkező helyeken rendszerint ők voltak a szak- szervezeti mozgalmak, a felnőttek iskolázása és egy sereg más szociális természetű munka kezdeményezői is. Munkabírásuk, idealizmusuk és buzgóságuk ma sem hagyott alább; nem egy más kontinensről érkezett keresztény látogatót ejt ma is csodálatba alkotóképességük. A keresztény közösségek is ér rintetlenebbek még a szekularizáció szelétől, mint más földrészeken. Hogyan lehetséges mégis ilyen kedvező állapotok mellett, hogy a papi hivatások száma nem nagyobb náluk? A kérdés szakértői szerint ennek több oka is van. Egyesek frikában a napjainkban működő tizennyolcezer pap közül csak hatezren afrikai eredetűek. S ezek közé kell számítanunk a délafrikai születésű fehéreket s az egyiptomi koptok Rómával egyesült ágá. nak papjait is. A hívek száma huszonkét millió. Miért nincs több bennszülött fekete papi hivatás?
