A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-09-01 / 9. szám

2

O

*

e

r

e

t

*

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉKHOZ:*

Kölcsönös felelősség

y^z Egyházzal szemben fennálló felelősségünk elméleti alapjai jól

előtűnnek a második vatikáni zsinat Lumen Gentium kons ti tudójából - ez az Egyház szervezetének nagy dogmatikai konstitúciója. Ez a dokumentum az Egyházat mint "isten népét" fogja fel s azt állítja róla, hogy "az egész emberiség számára az egységnek, a reménynek és az üdvösségnek legszilárdabb biztosítéka" (LG n.9).

Ennek a "népnek" sajátos tulajdonságaiban minden hívő osztozik a "papság" fogalmának személyében megvalósuló mértéke szerint (n. 10). A papi jellegben való osztozás - ezt elsősorban a szentségek (főként a keresztség és az eucharisztia) hozzák létre bennünk s általuk osztozunk Krisztus életében is (a jánosi görög nyelv ezt nevezi kojnóniának) - nos, a papi jellegben való osztozás hozza aztán azt is magával, hogy érdekelve vagyunk személy szerint is ennek a közösségnek, Istennépének további sors-alakulásában. - Ez a gondolatmenet, ha újdonság erejével is hat ránk, tulajdonképpen ősi egyházi hagyományokban és tanokban leli eredetét, csak megfogalmazásuk szokatlansága miatt látszik újnak.

A konstitűció 3. fejezete ennek a közös sorsnak vállalásában és az apostolutód püspökök kollegialitásában közelíti meg mindazt, amit a közös felelősségről mondani akar. Kiterjeszti azonban tekintetét a hierarchián túlahívek világára is és azt állítja, hogy az Egyházban senki sincs kivéve a Titokzatos Testben való osztozásból. "A világiak apostolkodása tulajdonképpen teljes jogú részvétel az Egyház megváltó munkájában. Keresztségünk és bérmálásunk révén maga az tír adja mindnyájunknak ezt a küldetést" (n. 33). A konstitűció itt nem áll meg az elméletnél, hanem gyakorlati részletekbe is mélyed s en* "Azért imádkozzunk, hogy a hívek összessége érezze át egyéni felelőssége súlyát az Egyház ügyeit illetően s ez a tudat minél mélyebb gyökeret verjen lelkűkben."