A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8. szám
apróságok 45 csak alkalmat adna a rendszernek, hogy végképp szétrombolja a még meglévő egyházi struktúrát s így a hívek vallási életét még lehetetlenebbé tegye. Másrészt valószínűen azt gondolja, hogy az idő úgyis az egyháznak dolgozik. A tűzzel-vassal terjesztett, az állami apparátus teljes súlyával védelmezett és dédelgetett ateizmus végeredményben nem nagy győzelemről énekelhet, amikor 50 esztendő múltán is tovább szolgáltatja ki az ortodox egyház a szentségeket az arra éhes hívő tömegeknek. - Ezt a passzív magatartást még hívei is megértenék. Amit nem értenek meg, az a nyílt rosszalás, amit a pátriárka azokkal a papokkal szemben hangoztat, akik ezernyi veszéllyel dacolva keresztelnek, oktatják hitre a fiatalokat, gondozzák a híveket. Az is érdekes, hogy amíg a pátriárka és környezete rezignált hallgatásba burkolózik, az alsópapság egy része korántsem ilyen csendes. Nyugatra is kijutott a híre, hogy 1965-ben egy Echliman és egy Yakunyin nevű pap a pátriárkához intézett nyílt levélben ítélték el annak hallgatólagos magatartását az állam új egyházellenes intézkedéseivel kapcsolatban. Akkoriban a plébániáiktól templomaik bezárásával megfosztott papok nagy többsége nem vonult vissza a magánélet nyugalmába, hanem a "földalatti" egyházban folytatta tovább tevékenységét. - Az ateista propaganda fő orgánuma, a "Tudomány és vallás" című lap közölte nemrégiben, hogy Micsurinszk környékén 1972-ben 83 személyt tartóztattak le (apácákat, papokat és szerzeteseket), akik így titokban tevékenykedtek. - A papok legnagyobb része különben is titokban keresztel és szolgáltatja ki a szentségeket, oktatja a fiatalságot, hogy a híveket bajba ne hozza. A primitív szovjet vallási viszonyok közt a huszadik század vége felé is így fest "az egyház és állam szétválasztása"... az I7?l óta megjelenő, tekintélyes angol hetilap, az "Observer" úgy képzelte, hogy a mai katolikus egyház el tudja viselni vezetési problémáinak a nyilvánosság elé vitt diszkusszióját - ahogyan az szerkezeti és szeméi yi problémáiban tükröződik. Peter Hebblethwaite, angol jezsuita atyát (neves egyházi publicistát) kérte fel ebben közreműködésre, aki két kimerítő cikkben tárgyalta témáját. Az elsőnek "A pápa jobb keze", a másodiknak "Ki irányítja a vatikáni hivatalokat?' volt a címe és mindkettőben az államtitkárság magasrangú hivatalnokának, szubsztitú- tusának, Msgr. Giovanni B e n e 11 i-nek a személyével és munkássága- val foglal kozott. Elismerte tehetségét és munkabírását, hangoztatta, hogy semmiképpen sem vádolható rossz szándékkal és távol áll tőle minkritizálni? azt nem szabad
