A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8. szám
beszélnek a lengyelek... 39 dön? En mondom magának, ha van 'hallgatás egyháza', az csak abban az értelemben van, hogy a hierarchia hallgattat el bennünket. Figyeljen csak ide: Mark Schoof, a holland dominikánus írt egy nagyszerű könyvet, 'Áttörés a teológia frontján' a címe. Lefordították nálunk lengyelre s tudja mi történt? Nem kaptuk meg rá a püspöktől az lmprimatur-t. Egy nagy püspöki városbon pedig a vikárius cenzúrázza a zsinatról vett idézeteket egy cikkből. Áthúzta a következó't: 'ecclesia semper purificanda' (a mindig tisztulásra szoruló egyház)." " Étt csak csodálat és szeretet övezi Wyszynski bíboros alakját. I- " gazi harcos egyéniség. Azt hiszem, hogy mindennek a kezdetén meg volt győződve arról, hogy Lengyelországban a kommunizmusnak nincs jövője. Főként azért, mert nálunk semmi sem megy, amit úgy felülről erőszakolnak reánk. Az évek múlásával neki is ki kellett kissé igazítani eszkatologikus perspektíváját, de most is meg van győződve arról, hogy az Egyház még a kommunizmust is meg tudja emészteni. Ez a kitartásának a magyarázata." szocializmus hajóját a háborgó tenger hullámai dobálják, de azért megy előre. Ahogy az utasok a tengerre néznek, azt veszik észre, hogy a többi hajó mintha még gyorsabban menne előre s maga mögött hagyná a szocializmust. Egyikük meg is kérdezi a kapitányt, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen jól és modernül fel• szerelt hajó elmarad a többi mögött? - Ja, - feleli zavarában a kapitány- nálunk az energia hetven százaléka rámegy arra, hogy megszólaltassuk a hajókürtöt." " Mftit csinálnék, ha hirtelenében százezer zlotyi ütné a markomat? Több könyvet, több bútort nem vásárolhatok - nincs hova rakjam őket. Arra nem elég, hogy valami nyaralóhelyen villát vegyek. Külföldi utamra se vihetek ennyi pénzt magammal. Egyetlen, amiben segítségemre lenne, talán az, hogy még többször és még jobban leihatnám magam... Egészen más lenne a helyzet persze, ha nem százezer, hanem egy millió zlotyi ütné a markomat..." "f)gy moszkvai út mindig kiábrándító a lengyel politikusok számára. Nem vesznek igazán komolyan bennünket. Lengyelország nem alany, hanem csak egy tárgy az ő szemükben. Ha nemzetközi ügyekben szeretnénk a véleményünket elmondani nekik, mindig valami alsóbb kis hivatalnoknál tudunk csak kikötni. Ez mélyen sérti az önérzetünket. Azt szokták mondani, az orosz kontroll a
