A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8. szám
36 olaszok és katolicizmus Giuseppe Zanghi tanulmánya (az "Ekklesia" folyóiratban) érdekes és hihető képet nyújt az olasz nép vallásos állapotáról. Ebből világos, hogy a szekularizációs folyamat erősödésének ellenére is az olaszok még alapjában véve keresztény nemzet. Negyven százalékuk még rendszere sen ott vanavasárnapi miséken; a lakosság egy- harmada, ha nem is rendszeresen, de gyakorolja vallását s így hetven százalékra tehető azok száma, akik szorosabb-lazább formában ugyan, de mégis kapcsolatban vannak az egyházzal. A népességnek csak öt százaléka vallja magát meggyőződéses ateistának. Ugyanez a tanulmány hanyatlást mutat ugyan ki vallásosság terén a fiatalság soraiban, de ugyanakkor aláhúzza, hogy akik tudatosan vallásosak, azokat erősebb szálak, felvilágosultabb öntudat fűzik a katolicizmushoz, mint az előző nemzedék fiatalságát annakidején. Az különben sem világos épp az egyetemi ifjúság esetében, hogy a vallástól való elfordulásuk mennyiben "végleges" és mennyiben csak a "kritikus életkor" (20 -31 között) következménye. A fiatalság mindenesetre az olasz katolicizmus jövőjére is enged következtetni. A szociológus Silvano Burgalassi atosz- kánai fiatalok (14-21 korosztály) vallásos magatartását tanulmányozta. Nagyon kritikus magatartást tanúsítanak a hagyományos vallási formák, devóciók irányában. Ugyanakkor 611 arányban úgy nyilatkoznak, hogy problémáikat inkább papjukkal, mint szüleikkel beszélnék meg; 2:1 arányban pedig inkább papjukkal, mint barátaik valamelyikével. Az előző nemzedékekkel összehasonlítva mindenesetre érettebbeknek s vallási téren kritikusabb szelleműek- neklátszanak. Két ötödük rendszeres vasárnapi misére járó. Ez természetesen a városokban változó arányokat mutat. Leghorn fiataljai csak egyharmadukban vasárnapi misehallgatók. Lucca viszont fiataljainak kétharmadát látja vasárnap a templomokban. Ezek az adatok különösen azért érdekesek, mert Toszkána (Romagna-Emilia és Umbria társaságában) Olaszország igazi "vörös övezetét" alkotja. Gian Enrico Ru se oni a milánói egyetemisták vallási magatartását tanulmányozta. Ötvenkét százalékuk rendszeresen gyakorol"fasten girbe-görbe sorokon is e- gyenesben ír" • valahogy így mondja a porfugái közmondás. Az sem lehetetlen tehát, hogy a risorgimento után bekövetkezett el idegenülés az olasz kától ici z- mus lelkületét menti meg. Elvégre a katolicizmus erejét ez a lelkűiét adja meg, nem ráhatásának súlya a politikai vagy kulturális életre. Ez a lelkűiét az, amelyik minden ellenséges civilizáció "feszítsd meg!" kiáltozása után is új életre tud támadni.
