A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-08-01 / 8. szám

olaszok és katolicizmus

33

megjelent előtte"; "A tudomány semmi, a hit magyaráz meg mindet" (egy orvos kommentárja egy csodás gyógyuláshoz); "Szégyen ma szűznek maradni"; "A felszabadult svéd nők".

Fóként L’Europeo, Espresso és II Mondo kapnak i- lyen szempontból elmarasztaló ítéletet. Ezek a szekularizált szellemiség képviselői s szakítottak minden hagyományos erkölccsel. Az Europeo-ban egy lélekgyógyász hosszan értekezik arról, hogy az emberiség legnagyobb átka az anyaság ösztöne s hogy a házasság intézménye tulajdonképpen akadályozza a párok szabadságát. Van azért némi különbség ezek között a kiadványok között is. L’ Espresso keserűen antiklerikális, a másik kettő kifinomultabban romlott.

Ha tükrözi is az olasz sajtó a kor szekularizált szellemét, a- zért még nem egy istentelen kor meghirdetője. A "szakrális" talán újabb formákban jelenik meg benne. Méltatlankodó hangot vált ki belőlük a vallásnak nem vallási célokra való kihasználása vagy egyes egyházi személyek látszólagos érzéketlensége a társadalmi igazságtalanságokkal szemben. De még a színes képesmagazínokban is rokonszenves beállításban jelenik meg az igazán meggyőződéses és autentikusan vallásos magatartás, akár egyházi, akár világi személyekkel van kapcsolatban.

Azt mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy a francia forradalom és az olasz Risorgimento óta az olasz kultúra és az olasz irodalom "mellékes" jelenségként kezeli a vallást. Mindkettőt harcos antiklerikalizmus jellemzi. A parlament 1872. május 9-i rendeletével például mindenütt megszüntette az olasz királyság területén az egyetemeken addig létező teológiai tanszékeket. Egy Abignente nevű képviselő az ünnepélyes pillanat hevében így nyilatkozott: "A nemzetnek, a civilizációnak, a szabadság ügyének tettünk ezzel felbecsülhetetlen szolgálatot". Ennek a szolgálatnak a hatásai ma is érződnek az olasz kultúrán és az olasz irodalomban. Nem is csoda, hiszen 1870. óta szinte félszázadon át húzódott ez az antiklerikális kultúrhegemónia az olasz életben. Ennek a hosszú hatásnak nem kis mértékben persze a katolikusok intranzigens magatartása is mellékoka volt, akik a pápai állam elfoglalása után önként vonultak félre az olasz politikai élet porondjáról.

katolicizmus még ma sincs komoly hatással az olasz irodalmi és szellemi életre. Még nemzeti életük számos vetületében is állíthatjuk, hogy a francia felvilágosodás eszméinek legalább annyi befolyásuk van mint a katolicizmusnak - ha nem több. S ahogy az már lenni szokott, ez a kereszténységen "túllévő" intelligencia számarányánál jóval nagyobb hatást képvisel az olasz széllé-