A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8. szám
olaszok és katolicizmus 31 sábjain úgyis olvashat: az olasz liberálisok (és más politikai pártok is) "vatikántalanítani" szeretnék az olasz közéletet - körülbelül oly buzgalommal, mint amilyennel a világ liberális katolikusai "olasz- talanítani" szeretnék a Vatikánt... De nézzük kissé közelebbről is, hogyan kezeli az olasz sajtó az egyházi, a vallásos témákat. Egy olasz szociológiai tanulmány, "La Chiesa dei giornali" (Az Egyház - ahogy az újságok látják) címmel 1968-banfoglalkozott ezzel a kérdéssel s vizsgálódásai húsz évre terjedtek ki (1945-65). E szerint a vallási ügyek olyan "kezelést" kapnak a sajtóban, amilyennek ezeket az ügyeket politikai következményeikben látják az újságírók. A vallási élet eseményeit a legkülönfélébb stílussal kezelik. Semleges és hivatalos megszövegezéseket használnak, ha kisebbíteni akarják az esemény jelentőségét. A nagy tömegeket megmozgató, vallási áhítatgyakorlatokkal kapcsolatos történések viszont mindig nagy érzelmi hangszerelésben kerülnek a rotációsgépek alá - kihangsúlyozva persze az illető lapok e- gyéni álláspontját az eseménnyel kapcsolatban. Általában nem teljes, hanem töredékes kép az, amit az Egyházról a sajtóból kapnak az olaszok. Benne az egyház mint hatalmas és évszázadok viharát kiálló szervezet jelenik meg - de hiányzik ebből a képből a "szent", az "üdvösséget munkáló", a "misztikus" ve- tület. Am az egyháznak ez a szekularizált képe sajátosan szakrális vonásokat ölt magára az olasz sajtóban. Ami szakrális, az a kulturális hagyományok, a nagy méretek, a nagy hatalommal felruházott egyházi méltóságok, a fényes ceremóniák - mindaz, ami tulajdonképpen nem igazán szakrális az egyházban. Elsikkad tehát a szakrális vonalán mindaz, ami az egyéni vagy kollektív üdvösséggel van kapcsolatban s helyébe egy pusztán történelmi intézmény szakrális vonásai kerülnek, amelyik állandóan változó korokkal dacolva marad mindig ugyanaz. Az egyházi személyek is befolyásuk, "hatalmuk" szemszögéből érdeklik ezt a sajtót - nem mondanivalóikra, nem az általuk továbbított "üzenetre" kíváncsiak. A lapok legtöbbje mint szövetségesét tekinti az egyházat; mint erőt, amellyel mindenképpen jobb elkerülni az összekoccanást. A független lapok legalábbis ezen az állásponton vannak. Rokonszenves "kezelést" kap az egyház II Popolo és II Giorno részéről; kimondottan ellenségeset L'Unitá, Paese Sera, L’Espresso és Avanti hasábjairól. Azt mindenesetre észrevette az olasz sajtó, hogy a zsinatot követő idők a vallási érdeklődés új ébredését jelentették az olvasótáborukban. Zucconi, a Dorn enica del Corriere szerkesztője volt az első, aki vallási rovatot nyitott nem vallásos hetilapjában.
