A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-08-01 / 8. szám

Lépések egy skizma* felszámolásához?

Tárgyalások az ákatolikusokkal

K

ét oka is van annak, hogy az ókatolikusok utrechti csoportja az u- tóbbi időben az érdeklődés középpontjába került. Nemrég ügyesen szervezett kiállítást rendeztek, amelyen ősi dokumentumokat mutattak be a francia janzenizmusnak Németalföldre való meneküléséről, amely XIV. Lajosnak ősi apátságukat, Port Royalt leromboltató rendelkezését követte. A másik ok pedig az, hogy híre terjedt egy készülő egyességnek, amely bizonyos közösségbe hozhatná Rómával a hollandiai, svájci és németországi ókatolikusokat.

Az 1723-ban keletkezett szakadás tulajdonképpen kényes jogi kérdések miatt következett be. A helyi egyházak autonómiája és püspök-kinevező joga volt akkor a vita tárgya Utrecht és Róma között. Az utrechti ókatolikus közösség keletkezése mögött egy Rómától az ő akaratuk ellenére kinevezett püspök személye húzódik meg, aki ráadásul azzal kezdte működését, hogy elődjének munkatársait, a püspökség 'bürokratáit" is mindjárt "lecserélte".

Az említett hivatali konfliktus azonban abban Egy skizma története az időben és a sajátos utrechti körülmények

között egy ma már el sem képzelhetőhevességgel vívott teológiai csatározás hátterében zajlott: a janzenizmu- séban. Jansenius a lőveni egyetem teológiai doktora volt, 1635-ben lett Ypres püspöke s tanaiban és eszméiben erősen kihangsúlyozta *

* Skizmatikus (szakadár) az a keresztény, aki elfogadja ugyan a katolikus hitigazságokat, de vagy a pápa tekintélyét nem ismeri el, vagy nem akar vatamil yen okból az egyház tagjai közé tartozni. A heretikus (eretnek) keresztény ezzel szemben nem fogad el minden hitigazságot, eltér a közös tanítástól, fegyelemtől. A gyakorlatban a skizma rendszerint dogmatikai tévedésekkel is jár s így eretnekség is van benne.