A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8. szám
22 Délafrikáról... hogy a fehérek az ország lakóinak 20%r-át alkotják, a nem fehérek pedig 80%-át. Az utóbbi években alakult ki az az irányzat, amelyik a "fehér" farmvidékeken nem tűr meg többé fekete "szigeteket". Ez azokat a négereket érinti, akik annyira vitték, hogy kis földet tudtak vásárolni maguknak valamelyik fehér gazdálkodó birtokából. Moste- zeket a feketéket "kiemelik" földjeikről és az újonnan alakított, ű.n. félfalusi településekre szállítják, ahol minden lakónak lehet valami földje, de egyelőre sem iskola, sem boltok, sem betegkezelők nincsenek még ezeken az új helyeken. Ez ellen az embertelenség ellen természetesen élénken tiltakoztam. A legbátrabban azonban egy ferences atya állt ki. Cosmas De sm ond a neve; errefelé mindenki ismeri főként híres könyvéről; "Félretolt emberek" a címe s Délafrikában az állam a tiltott könyvek listájára tette. Az atya azóta kérte az egyházi hatóságoktól a laikus állapotba való visszahelyezését. Magam részéről sajnálatosnak tartom, hogy az egyház nem állt ki jobban mellette. Úgy tudjuk, hogy az ellenzéki párt, az "Egyesült Párt", abérek egyenlőségéért küzd az azonos munkát végző fehérek és feketék között. Mi az egyház álláspontja ezen a téren? Nálunk a munkabér kérdése is faji kérdés. A feketék a létra legalsó fokán vannak, az övékénél magasabb a kevert vérűeké (mesz- ticek), ezekénél magasabb az ázsiaiaké s a csúcson a fehérek munkabére van, akiknek életszínvonala igen magas. Ezt az igazságtalanságot az évek hosszú során itt mindenki megszokta s létrejöttében a keresztényeket is súlyos felelősség terheli. A probléma nem egyszerű, az egyháznak azonban minden eszközzel megoldást kell rá keresnie, ha azt akarja, nogy elhigyjék, hogy az igazságosság pártján van... Ezzel kapcsolatban mi Monsignor véleménye az Ökumenikus Tanács tavalyi segélyéről az afrikai felszabadító mozgalmak számára? Ez a gesztus az erőszakos forradalmi mozgalmak jóváhagyásának és pártolásának látszik... Erre is azt kell mondanom: a probléma nem egyszerű. Az Ö- kumenikus Tanács arra a véleményre jutott, hogy a délafrikai faji megkülönböztetés különféle megnyilvánulásai maguk is nyílt erőszakot jelentenek. Másszóval: véleményük szerint az itteni rendszer olyan égbekiáltóan igazságtalan, hogy faji politikáját erőszakként kell elkönyvelni. Aki mármost erre az erőszakra erőszakkal vála
