A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8. szám
Délafrikárál... 23 szol, az az adott esetben tulajdonképpen jogos eszközökhöz nyúl. Ez a "fellázadásnak", a "szabadságharcnak" hagyományosan elfogadott elmélete a teológiában. Én persze egy kicsit másképpen ítélem meg a helyzetet. Az én véleményem szerint ugyanis a fennálló állapotok drasztikus rosszabbodásának kockázatát vállalja az, aki Délafrikában erőszakos ellenállásra bíztat. Az utóbbi években a faji problémák területén a lelkiismeretek "ébredésének" lehettünk itt tanúi - akár az egyházakban, akár az angolnyelvű sajtóban. Ez utóbbi szinte nyílt kereszteshadjáratot folytat az igazság és a jogok érdekében. Az egyetemi ifjúság is és általában a közvélemény felfogása is változóban van ezen a téren. Én inkább ezeket a pozitív kezdeményezéseket erősíteném. Egy nyílt lázadás csírájukban fojtaná meg ezeket. A délafrikai püspöki kar 1972. februárjában "A lelkiismeretekhez fellebbezünk" címen adott ki egy nagyfontosságú körlevelet, amely az Egyház állásfoglalását tisztázta az apartheid kérdésével kapcsolatban. Milyen fogadtatásra talált ez a körlevél? Ez a körlevél a püspöki kar "igazságosság és Béke" kommis- siójának szorgalmazására "született". Szakemberek - papok, világiak, újságírók, a társadalmi kapcsolatok szakértői - segítettek a megfogalmazásában s az ezt megelőző püspöki megnyilatkozások ennek elvekre épített ereje mellett szinte elhalványulnak. Megjelenésekor igen nagy hatást váltott ki, de természetesen időbe telik, míg a benne ajánlottak széleskörű gyakorlatba mehetnek át. Engedjen meg, Monsignor, még egy fellengzősként ható kérdést: hogyan látja Délafrika jövőjét? Ami a társadalmi és politikai jövőt illeti, én csak két lehetőséget látok. Az egyik: ha az elkövetkező 25 esztendő folyamán Délafrika meg tudja akadályozni, hogy feketéinek elégedetlensége egy guerilla-szerű belső ellenállásban kirobbanjon, akkor békés úton tovább fejlődhet nálunk az a politikai és társadalmi kibontakozás a jogok és az igazságosság vonalán, amelynek kezdő lépéseit már ma is szemmel kísérhetjük. Ha ez nem sikerül, a másik eshetőség a nyílt forradalom. Az nem titok, hogy a szomszédos portugál területeken, Angolában és Mozambikban a felszabadító guerilla mozgalmak az utóbbi évek során egyre erősebbek lettek. Kérdés, hogy a portugálok meddig tudják ezeket semlegesíteni. Ha egyszer ők kiteszik Afrikából a lábukat, Rhodézia harapófogóba kerül s Délafrika is guerilla
