A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
46 apróságok dönfutókként menekülni hazájukból s az elől járóknak csak egyet villant a szemük és máris ugrottak engedelmesen az alattvalók." Az ő vígaszta- lására (ésolvasóink épülésére) közlünk egekét epizódot azokból a régi, szép időkből. * VII. Ferdinand spanyol király meghívására az újjáalakul t Jézus-társaság 1815-ben telepszik meg Spanyolországban. Alig öt év múlva ugyanez az ural kodó beleegyezik a jezsuitáknak az országból való kitiltásába. Újabb három év múlva ismét behívjaa jezsuitákat; 1823- at írtak ekkor. A Ferdinánd halálát követő belpolitikai zavarok 1833-ban újból távozásra késztetik a spanyol jezsuitákat. A Szentszékkel kötött 1851-es spanyol konkordátum következményeként a jezsuiták ismét visz- szatérnek az országba. 1873 februárjában, az első spanyol köztársaság megint száműzi a rendet. 1875-ben, XII. Alfonz trónralépte után a spanyol jezsuiták újból visszajönnek. Akkor nyugodtabb idő köszöntött rájuk. Csak a polgárháborút megelőző idők belső zavaraiban, 1932-ben tiltják ki megint őket az országból. ífc A Társaságnak Angliában való megtelepedését az angol katolikus papság igyekszik éveken át megakadályozni. Csak 1829-ben sikerül XII. Leó pápának egy éréi yes intézkedésével rávenni őket, hogy belenyugodjanak VII. Piusznak a Társaságot az egész világon (még az angol szigeteken is) visszaállító bulIájának érvényességébe. A világi papság jezsuitaellenes beállítottságának maradandó utóhatásaira jellemző, hogy az évekkel későbbi (1865 és 1895 között) westminsteri bíboros érsek, a nagy Henry Edward Manning, magánirataiban így ír a jezsuitákról: "Ezek állandó akadályt jelentenek az angol papság számára. Isten titkos, kifürkészhetetlen akarata velük bünteti Angliát". sfcfgy előrelátó és élénk szellemű olasz atya, Carlo Curd, 1848. nagy eszmei forrongásai közepette úgy véli, itt lenne az ideje egy általános kulturális érdeklődést kielégítő, havonta kétszer megjelenő komoly folyóirat megalapításának. Keresztény elvek szemszögéből szólna ez hozzá az olasz szellemi, társadalmi, családi és politikai élet kavargó eszméihez és eseményeihez. A rend akkori generálisa azonban veszélyesnek tartja ezt a munkaterületet és nem egyezik bele a fervek- be. Curci viszont nem nyugszik bele az elöljáró akaratába és IX. Piuszt lelkesíti fel terveivel. A pápa maga fizeti az első szám költségeit és 1850. áprilisában megjelenik a Civiltd Cattolica. A francia jezsuiták folyóirata, az orosz arisztokratából lett jezsuita Jean Gagarin alapítása (Etudes, 1856) röviddel indulása után IX. Piusz (és a rendi elöljárók) nemtetszését vonta magára. Párizsi szerkesztője, a széles látókörű Ambroise Matignon, rokonszenves tekintettel kísérte a nyugati szellemi világ akkori nagy vál tozásait s egy tizenegy cikkből álló sorozatában történelmi visszapiIlantást adott a Jézus-társaság szellemi küzdelmeire (a kálvinisták, janzenisták, tradíciónál isták ellenében). Végső megállapítása az vol t, hogy a Társaság nemcsak az isteni törvényeknek, hanem az emberi szabad
