A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
34 3 film - 3 pápa ténelmi légkörébe hamisított szekszuális kalandok után űjabbanhárom filmjük is foglalkozik a pápasággal - helyesebben a pápa személyével. Nem egy meghatározott valakivel a pápai trónon, hanem azzal az ar lasz népi vallásos fantáziában annyira ismétlődő elgondolással, hogy Péter utódja tulajdonképpen a dogmák rabja, csillogó udvartartásának foglya és nincs módja arra, hogy az egyszerű hívővel "emberközelbe" kerülve, külső díszek és hatalmi jelvények nélkül, meleg emberi kontaktus révén éreztethesse át magasztos küldetésének igazi titkát. - De menjünk sorjában, lássuk a három film pápa-alakjait; nem is akárkinek, hanem az olasz filmkritika egyik "nagyságának", a firenzei Aemilio Tasso-nak a szemével. mc fórom olasz film is megpendít ti újabban azt az olasz vallásos képzelet előtt újra-meg-új- ra felbukkanó gondolatot, hogy a Szentatya tulajdonképpen a dogmák foglya, csillogó udvartartásának rabja és nincs módja "emberi közelségbe" kerülni az egyszerű, hívó' tömegekhez... Az első ilyen film, Fellini "Rómá"-ja, ahol a pápaság a szürrealizmus eszközeivel egy divatbemutató képébe karikírozva, a barokk kor színházi technikájának egyik fogásával, a "csodaszerű" megjelenítéssel kerül a nézőelé. A pápa tiarája egy szentségmutatóra emlékeztető aureo- lában csillog s Fellini gonoszul és hatásosan érzékelteti, hogy ez a pápa egy "kasztnak" abálványa, adekadens arisztokrácia "magám* tulajdona", akit élettelen olimpuszi merevségéből az öregedő Domi- tilla hercegnő hisztérikus kiáltozása hoz le a reális világba. De ebben a világban csak lárvaszerű alakok, babaszép balettfigurák veszik körül - kisportolt testalkatú papok, kicsinosított apácák, bíborosok és püspökök, akik mitráik alatt csak automatáknak látszanak. Egészen másként jelenik meg a pápa alakja Zefirelli Szent Ferenc filmjében (Fratello Sole, Sorella Luna). Ferenc, akit a rendező a mai, régi rendet és értékeket megkérdőjelező lázongó, a "hippi"a- lakjához hoz közel - miután városának előkelői érsekükkel együtt üldözik, hosszas kilincselés után végre a pápa elé kerül. Képhatásában monumentális ez a találkozás. A Palermo melletti Monreale dómjának bizánci mozaiktól telített ragyogásában várja Ferencet a pápai udvar, amelynek - a film célzatos beállításában - nincs füle többé az evangélium sugallataihoz és eretnekekként börtönbe dirigálja a kopottcsuhás, mezítlábas kis csapatot. A csodás álom megvilá- gosításában részesült pápa azonban visszahívja maga elé őket. S a- hogy a felvevőgép az első találkozásnál a szent út porától szennyezett lábát mutatta, amint a márványpadlón közelít a pápai trónus felé,
