A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
a spanyol katolicizmus 31 sem igent, sem nemet, amikor már nagydobra verték, hogy a külügyminiszter a Szentatyához megy kihallgatásra - arra is céloztak, milyen ügy elintézése végett. Ez adiplomáciai "orr-fricska" nem akadályozta Franco tábornokot abban, hogy újévi szózatában higgadtan és mérsékelten szóljon az Egyházról. "Kormányunk - mondotta a Caudillo - az elmúlt harmincöt év folyamán, a spanyolok nagy többségének érzelmeit szem előtt tartva, mindig megkülönböztetett tisztelettel viseltetett az Egyház iránt és igyekezett közreműködni vele. Könnyítések és segélyek számtalan formájában igyekezett segíteni az Egyházat nemes küldetésének teljesítésében. Amit eddig az Egyház szolgálatára tettünk, ezután is tenni fogjuk. Mindezt keresztény lelkiismeretünk indításából tesszük - anélkül, hogy bárkitől elismerést vagy pláne hálát kívánnánk érte". Beszéde további részében azt fejtegette, hogy az Egyház és állam viszonya a kölcsönös függetlenségen alapszik náluk. Ennek a kiegyensúlyozott beszédnek is része lehet abban, hogy január közepén mégiscsak létre jött a pápai audiencia; a Szentatya és a külügyminiszter találkozása ugyan nem került részleteiben a nyilvánosság elé, bizonyos jelekből arra következtethetünk, hogy egyik oldal sem változtatott eredeti felfogásán. Ilyen körülmények közt került nyilvánosságra a püspöki kar nyilatkozata "Az Egyház és a politikai berendezkedés" címmel. A püspöki konferencia sajtószolgálata azt sem titkolta, milyen arányban "közös" ez a nyilatkozat: írásban szavazva 59 püspök fogadta el, 20 nemmel szavazott, négyen pedig tartózkodtak a szavazástól. A püspökkari nyilatkozatot hosszúsága ellenére (25 ezer szavas dokumentum) teljes eHa nem is a végső, mégis jelentőségtel jes lépés gészében közölte a sajtónaknem akormány kezében lévő független részlege és a szakszervezetek központi lapja. A püspökök a nyilatkozat vázlatai közül a legrészletesebbnek a véglegesítése mellett döntöttek. Valószínűen azért, hogy a kétes kérdéseket részletesen és pontosan körvonalazhassák. Hangja ünnepélyes és tanító jellegű ennek, a nyilatkozatnak s főként a vatikáni zsinat eszméire támaszkodik; bizonyos aggály benyomását is kelti, any- nyira kerülni akar minden keményebb hangú megfogalmazást. Első részében ("Az Egyház és az ideigvalók") mindenekelőtt az Egyház megváltói feladataival foglalkozik. Hangsúlyozottan kerül