A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
32 a spanyol kátólicizmus ni akarja ennek meghatározásában a két végletet: a pusztán "lelki" beállítottságot és a pusztán földi problémáinktól "felszabadítani" kívánót. Szól a keresztény ember politikai és társadalmi elkötelezettségéről - kihangsúlyozva, hogy mindkettő a pluralizmus jegyében valósul meg: nem lehet egyetlen politikai eszméhez, egyfajta társadalmi berendezkedéshez kötni. Higgadt hangon tárgyalja a hívő ember szociál-politikai énjéhez fűződő mindenkori bíráló jogát is, amelyet az evangéliumoktól inspirált prófétai tevékenységgel hoz kapcsolatba. A második rész "Az Egyház és állam viszonya" címe alatt a kettő függetlenségéről, szükséges szabadságáról és "józan" együttműködéséről tárgyal. Megemlíti - elméleti síkon - a kapcsolatok terén a kölcsönös megértés elé meredező esetleges akadályokat is. Hangsúlyozza, hogy az Egyház semmiféle kiváltságos kezelésre nem tart igényt - ha az állami törvények egyébként biztosítják a helyesen értelmezett vallási szabadságot. Ezen a vonalon a zsinat egyik dokumentumának szövegét is idézi, amelyik - nem közvetlenül ugyan, de - a marxizmus eszméinek elfogadhatatlanságáról szól. A nyilatkozatnak ez a második része egyébként néhány gyakorlati kérdést is tisztázni kíván. Kijelenti, hogy az állammal kötött 1953-as konkordátum idejétmúltnak látszik; ma a zsinat eszméinek tekintetbevételével kellene újból hivatalosan rendezni az állam és az Egyház viszonyát. A katolicizmus államvallás jellegét is meghaladott elméletnek tartja a nyilatkozat, amelyen az állam szabad belátása szerint változtathat. A lényeges úgyis csak a vallás szabad gyakorlásának lehetővé tétele és a hierarchia kikapcsolása az állami törvényhozásból (ne terhelje őket felelősség az állam által hozott törvényekért). A privilégiumok terén ismételten kijelenti a nyilatkozat, hogy ezekről a spanyol egyház szívesen lemond. Ugyanakkor a viszonosság alapján kéri az államot, hogy szintén mondjon le a megüresedett püspöki székek betöltésénél eddig gyakorlatban lévő utódjelölés kiváltságáról. Ami az állam által eddig nyújtott anyagi támogatását illeti az Egyháznak: a spanyol egyház ezt nem tekinti privilégiumnak s ha nem is ragaszkodik hozzá, azért vissza sem u- tasítja, mert természetesnek tartja, hogy az állam polgárainak lelki gondozásáért az állam polgáraitól az állam közvetítésével kap valamit létfenntartásának anyagi biztosítására. Az Egyháznak az iskolák terén biztosított joga tulajdonképpen a nagy többségében hívő katolikus állampolgárok gyermeknevelési jogait biztosítja s az állam javát szolgálja - ezeken szintén nem kíván változtatást a püspöki kar. - A püspöki konferencia nyilatkozata ezzel be is fejeződik; vég
