A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
30 a spanyol katolicizmus Nem kétséges, kik azok a hálátlan "feledékenyek", akiketCarrero Blanco a minisztertanács Az Egyház és a politikai berendezkedés alkalmával egy szűk kis kör, a beszédjét követő sajtóközlemények és kommentárok következtében viszont tulajdonképpen az egész ország nyilvánossága előtt emlegetett. A spanyol püspöki kar nagy többségét kell értenünk rajtuk. Franco születésnapját pár héttel előzte meg az ő konferenciájuk, amelyen egy közös és nagy horderejű nyilatkozat közzétételéről döntöttek. Ennek szövege nem volt ismeretlen Carrero Blanco előtt - ez váltotta ki belőle az említett, burkoltan célzó mondatot. A püspökök nyilatkozatának alapja egy 1971-es tanúimányi hét tanácskozásainak eredménye, amelyet a "püspökök és papok közgyűlése" szerkesztett annakidején. Ezt a dokumentumot, amely az ország belpolitikai helyzetével foglalkozott, néhány püspök már akkor szerette volna római kúriai összeköttetései révén érvénytelennek nyilváníttatni a Szentszékkel, de az államtitkárságon süket fülekre találtak... Spanyolország belpolitika szemszögéből nehéz helyzetben van. A belső frontok megmerevedő álláspontjával kell Burgos egyik késői következményeként az államnak számolnia. Az ország jövője is bizonytalannak látszik annak ellenére, hogy az utódlás kérdése (Franco halála esetén) jogilag ma rendezettnek mondható: Don juan Carlos áll am elnöksége révén. A hivatásrendi szervezetek legutóbbi választásai alkalmával a kormány sűrű vétója jó néhány megválasztott jelölt győzelmét érvénytelenítette s e miatt feszültség támadt a madridi ügyvédi kamara és a rezsim között. Az ügyvédek először mertek nyiltan szembeszegülni a rendszerrel s álláspontjuk országos hullámokat vetett: magas rangú tisztviselők országszerte leköszöntek tisztségükről. Ilyen körülmények között kétszeresen rosszkor jött volna a kormány számára a püspöki konferencia nyilatkozatának nyilvánosságra hozatala. Megint római beavatkozás járt az eszükben. Most a külügyminiszter, López Bravo, vette a kezébe az ügyet s a Szentatyánál kért (dec. 29-ére) sürgős kihallgatást. A Vatikán nem fogadta el a dátumot. A Szentatya enyhe meghűlésére hivatkoztak, de más okoknak is közre kellett játszaniok a kihallgatás elutasításában. E- zek egyike valószínűen a spanyol sajtónak az arroganciája volt, a- hogyan a kihallgatás ügyét kezelte: a Vatikán még nem is mondott
