A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-07-01 / 7. szám

Az Egyház változó arculata:

A SPANYOL KATOLICIZMUS

^Tavaly, december 4-én töltötte be Franco tábornok nyolcvanadik I életévét. Ő Európa legidősebb államfője. Ünneplését övéi zárt körére korlátozták, semmiféle külsőséges nagy rendezvény nem kísérte ezt a dátumot. A spanyol újságok természetesen cikkek és tanulmányok sorával emlékeztek meg a nagy államfőről, aki 35 éve áll az "annyira más", a többi országtól annyira különböző spanyol állam élén.

Carrero Blanco, alelnök, aki Franco halála esetén a miniszterelnökségre lett kiszemelve, pár napra rá egy minisztertanácsi ülés alkalmával köszöntötte ünnepi szavakkal az államfőt. A hosszú köszöntő újból a miniszterek emlékezetébe idézte az ősz tábornok érdemeit. "Győztese a kommunizmus ellen eredményesen megharcolt kereszteshadjáratnak, az új rezsim Alapítója, a gazdasági élet fellendülésének Kialakítója, a haza Atyja".

Ezek mellett a régóta megszokott kitételek mellett az alelnök szentelt néhány mondatot a spanyol egyház emlékezetének a felfrissítésére is. Abban a harcban - mondotta - amely nem polgárháború, hanem kereszteshadjárat volt (1936-39 között) 13 püspök és körülbelül nyolcezer pap, szerzetes és apáca esett a marxista anarchiának áldozatul. Emlékeztetett XI. Piusz pápa kommunizmust elítélő nagy enciklikájára (Divini Redemptoris, 1937) s arra a tényre, hogy a spanyol püspöki kar "egy emberként" Franco tábornok mögött volt. Hozzátette még, hogy nincs még egy államfő a történelemben, aki annyit tett az Egyházért, mint a Caudillo.

Az érdekes ezekután következett. "Sajnálatos - folytatta Carrero Blanco - hogy az évek múlásával bizonyos személyek, közöttük olyanok is, akiktől állásuk és karakterük folytán nem ezt várnánk, mindezt elfeledték vagy mintha nem akarnának emlékezni reá."